Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jeles napok - Belégzés

2011.01.17

Június 24. - János nap

János a pusztában élő szerzetesek védőszentje. Kereszteletlen csecsemőjüket vesztett asszonyok is az ő közreműködését kérték. Úgy tartották a pici "fent sír" a keresztvíz után és János segítségével képletesen meg kell keresztelni. A szentírás szerint hat hónappal előzte meg születésével a Megváltót. Édesapja Zakariás, akivel érdekes karmikus kapcsolatban állt. Előző életükben János Illés próféta, Zakariás pedig Mózes volt. Feladatuk kiteljesítéséhez kellett ez az apa-fiú viszony. Zakariásnak és feleségének, Erzsébetnek nem született gyermekük, idősek lévén már nem is reménykedhettek benne. Amikor Zakariás a papi szolgálatát végezte a templomban, megjelent neki egy angyal és megjósolta János születését. Zakariás kételkedett, ezért az Úr elvette a hangját. Egészen a fia születéséig nem tudott megszólalni. Ekkor beszélni kezdett, elmesélte mi történt vele, és kérte, hogy a gyermeket Jánosnak nevezzék. János az esszénusok között nevelkedett, a keresztelés rítusát is ott tanulta; de míg náluk ez az aktus sokszori és zárt, addig János nyilvánosan keresztelt és csupán egyszer. Fő feladata volt, hogy hirdette Krisztus eljövetelét. A vízkereszt arra szolgált, hogy a levegő elvesztése révén a tanítvány módosult tudatállapotba kerüljön, s ekkor betekintést nyerjen a szellemi világokba, hogy amit eddig megtanult, azt megtapasztalhassa. János keresztelésekor egy plusz hatalmas élményben is részesültek az emberek. Megpillanthatták a Naplényt, Krisztust, aki akkor közeledett a Föld felé. János ott keresztelt, ahol Illés átkelt a Jordánon. (A Keresztelő előző inkarnációja - mint már említettük - Illés próféta.) János-nap a tűzkereszt napja, amit népszokásainkban is megőriztünk: Szent Iván éjjelén fellobbanak a lángok és tűzugrással szentelik meg ezt az éjszakát. A János-napnak központi jelentősége van az évkör ünnepei között. Egybeesik a nyári napfordulóval. Először vizsgáljuk meg a Föld szemszögéből ezt a fontos dátumot. A Föld élőlény, ezért van fizkai teste, amin járunk-kelünk, éterteste és asztrálteste, amiben benne élünk. Rendelkezik éntudattal is, az emberhez hasonlóan. "Lélegzik" is, de nála egy "lélegzetvétel" egy évig tart. Karácsonytól János-napig "kilélegzik", János naptól Karácsonyig "belélegzik". A "belélegzés" során a Föld éterteste a belsejébe húzódik. A fejlődés szempontjából analógiásan ez az időszak a befelé fordulásnak kedvez. A kilélegzés során a Föld éterteste kitágul a Kozmoszba. A fejlődés szempontjából ez az időszak a kifelé fordulásra alkalmas. A befelé- és a kifelé fordulással együttjáró folyamatokat itt most egy táblázat segítségével ismertetjük: Alvás idején az ember fizikai teste és éterteste ott marad az ágyban, az asztrálteste és az énje kilép és a szellemi világba tér. Amikor az asztráltest belemerül a fizikai és étertestbe, de az én nem, akkor beszélünk álmodó állapotról. Ekkor az asztráltest átadja az étertestnek a szellemi világban átélt tapasztalatokat, és a csillagszférában begyűjtött erőket. A Föld asztrálteste is hasonlóképpen cselekszik. János- napkor kitágul a kozmoszba, és öntudatlanul megéli az Isteni Egységet. Amikor asztrálteste visszatér az éter- és fizikai testébe, az élmény tudatosul. János-napkor az embernek lehetősége van a Föld lelkéhez kapcsolódva ugyanezt az Isteni Egységet átélni. A Karácsony az Atya-erőket hordozza magában. A Húsvét a Fiú-erőket hordozza magában. A Pünkösd a Szent Szellem-erőket hordozza magában. Karácsonykor jó akaratra Húsvétkor szép érzésre Pünkösdkor igaz gondolatra János-napon mindhárom lélekrész tisztaságára szükség van! Ha mindhárom lélekrész egyaránt megtisztul, akkor megjelenik egy negyedik erő: a szeretet. Minden ember feladata megteremteni magában a szeretetet. Ekkor válunk Jézus valódi tanítványaivá, Krisztus valódi követőivé.

            
Szeptember 21. - Máté napja     

Máté apostol, Máté evangéliumának szerzője Kr. e. 20- ban született. Életének első szakaszában zsidó papként tevékenykedett, Lévi néven. A néptörzséhez tartozók, a leviták Mózes óta papi szolgálatot teljesítettek. Mózes könyveit olvasták és magyarázták a zsinagógákban. Lévi számára sorsfordító lépés következett ezután; belépett az esszénus rendbe és Mathai tanítványa lett Az esszénus rend egy ezoterikus áramlat volt, életmódjuk a szerzetesekéhez hasonlított. Fontos szerepet játszottak Krisztus eljövetelének előkészítésében. A rend alapítója Jesua ben Pandirah, az ő közvetlen tanítványa volt Mathai. Lévi az itt kapott beavatáskor kapta a Máté nevet. A név kettős jelentésű: egyrészt azt fejezi ki, hogy Mathai tanítványa, másrészről pedig azt, hogy Isten adománya. Az esszénus rendből kilépve a rómaiak szolgálatába állt, vámszedő lett. Ez a foglalkozás kora vallási vezetői szemében bűnözésnek számított. Hiszen az általa szedett vámokból és adókból tartották fenn a megszálló római hadsereget. Egy vámszedő nem lehetett bíró, tanú és nem léphetett be a templomba sem. Máté vezető beosztásba került, közössége megbecsülte. Megnősült és négy gyermekkel áldotta meg az Isten. Életének negyedik szakaszába akkor lépett, amikor Jézus elhívta a tanítványai közé. Máté habozás nélkül követte a Mestert. Az ő házában tartott vacsorán találkozott Jézus a vámszedőkkel, Máté kollégáival. Jézus feltámadása után görög területre ment téríteni Andrással, majd Egyiptomban tanított, ahol az esszénus rend tagjai támogatták, segítették munkáját. Amikor megbízatása ehelyütt lejárt, Etiópia vonzotta magához. Itt Fülöp apostol korábbi térítése miatt tárt karokkal fogadták. Az uralkodó, Egippus király pártfogásába vette Mátét. Az apostol kezdeményezésére egy apácakolostor létesült ifjú lányok keresztényi szellemű nevelésére. A kétszáz hajadon ígéretett tett, hogy soha nem megy férjhez. A zárda vezetőjének Ifigéniát, a király lányát választották. Apja halála után az új uralkodó feleségül akarta venni őt. A fele királyságát odaígérte Máténak, ha elintézi a frigyet. Az evangélista megtagadta a közbenjárást, sőt a szent fogadalom megtartásáról prédikált a lányoknak, ezért a király kivégeztette Kr. u. 60-ban. A pünkösdi esemény idején fogalmazodott meg benne, hogy megírja az evangéliumot, először arámi, később görög nyelven is. Máté evangéliuma az első evangélium; középpontjában az ember áll. Felfedezhetjük benne az esszénus tanítások hatását. Máté célja, hogy a zsidókkal elfogadtassa Jézus Krisztust, mint Messiást. Ezért számtalan ószövetségi utalást találunk az evangéliumában. Attribútuma az apokaliptikus "lelkes állatok" egyike: a szárnyas, angyali emberalak.

            
Szeptember 27. - Kozma és Domján napja     

Arábiában született ikertestvérek. Mindketten a gyógyítást válosztották hivatásukul. Ingyen foglalkoztak az emberekkel, és a gyógyírt is ajándékba adták. A beteg testét és lelkét egyaránt ápolták. Szicília területén szolgáltak. Kozma az orvosok védőszentje, Domján pedig a patikusoké. A legenda szerint egy Palladia nevű beteg meggyógyítása után Domján hála-ajándékot fogadott el tőle. Kozma ezért kijelentette, hogy ne együtt temessék el őket. Temetésükön egy hatalmas bivaly jelent meg és megparancsolta, hogy egy sírba tegyék őket. Zománcképük a Szent Korona alsó abroncsán található.

            
Szeptember 30. - Jeromos napja     

Szent Jeromos az Úr 338. esztendejében született a mai Csáktornyán. A Vulgatának nevezett latin Bibliafordítás készítője. Nevének jelentése a görög eredetű Hieronymusból származtatva "Szent név" illetve hagyományosan "Szent törvény", "Szépség látomása", "Beszédeket megítélő". Híres látomása az utolsó ítélet. Számos helyen tanult, végül Betlehemben kötött ki és itt remeteként élt, megtanult héberül. A folyamatos kísértések ellen vezekléssel és szorgos tanulással védekezett. Azonban sok pogány művet olvasott, hogy az ékesszólást ne feledje. Mikor kitudódott, bíró elé vitték és vesszőzésre ítélték. Hosszú tanító utazások után visszatért Rómába, ahol kisegítette a pápát egy konok eretnekkel való vitában. A pápa - felismerve tudását - megbízta a Biblia latin nyelvre való átültetésével. Visszatért a Szentföldre, ott teljesítette a megtisztelő feladatot. Egy róla fennmaradt történet szerint paptársai bosszúból, mert megfeddte őket helytelen életmódjuk miatt, reverendáját éjszaka női ruhára cserélték, hogy amikor az éjszakai zsolozsmára fölkel, azt vegye magára. A legérdekesebb legenda, ami ránkmaradt betlehemi tartozkodása alatt történt. Egy kolostor apátjaként az Írás fordításán fáradozott, amikor egy sebzett oroszlán tévedt be hozzájuk. Rendtársai elfutottak előle. Jeromos odament, és az állat megmutatta a sérült lábát. A szerzetes megtisztította a sebet és kihúzta a tüskéket. Az ápolás során az oroszlán teljesen megszelídült. Rábízták a kolostor szamarának őrzését. Egy forró nyári napon az oroszlán elaludt, és egy arra járó karaván elvitte a gazdátlanul hagyott szamarat. Az oroszlán búsan tért vissza az apátságba, mivel sehol sem találta. A szerzetesek azt hitték felülkerekedett rajta a vadállat természete, ezért nem adtak neki enni. Jeromos úgy döntött, hogy ezentúl az oroszlán végezze a szamár munkáját, a fahordást. Az állat készségesen engedelmeskedett, azonban minden este munka után az erdőt járta, a szamarat keresve. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a tolvaj kereskedők ismét arrafelé jártak. Az oroszlán felismerte a karavánt vezető szamárban az "ő" szamarát. Megijesztette a kufárokat, akik szanaszét szaladtak. A szamár a kolostorhoz vezette a tevéket. Közben Jeromos szólt a rendtársainak, hogy készüljenek fel vendégek fogadására. A szerzetesek értetlenkedve engedelmeskedtek. Megérkezett a karaván, majd a kereskedők is. Térden állva könyörögtek bocsánatért. Jeromos megbocsátott, és befogadta őket éjszakára.

            
Október 2. - Őrangyalok napja     

Ezen a napon a minket kísérő - segítő angyalokról emlékezünk meg. Az előző számunkban részletesen szót ejtettünk az angyalokról, most néhány újabb érdekességről lesz szó velük kapcsolatban. Az embert három angyal segíti útján. Az egyik az őrzőangyal, aki az első megtestesülésünkkor elvállalta, hogy végigkíséri az összes földi életünket. A másodikhoz, az ascendens angyalhoz - mint neve is mutatja - az ascendensünk alapján tartozunk. Hetvenkét ascendens angyal van, öt fokonként felosztva az évkört. A harmadik angyal a védőangyal, aki ebben az életünkben támogat minket. A vele való kapcsolatfelvétel minden ember fontos feladata. Az őrzőangyal több embert is igazgat (mintha arkangyal lenne), míg a védőangyal csupán egy emberhez csatlakozik. Ez a nap különösen alkalmas a minket segítő angyaloknak köszönetet mondani. Tiszteljük meg őket böjttel, adakozással és imádsággal. Ősi imádságaink közül számos róluk szól: "Én lefekszem kis ágyamba, Minden földi koporsóba, Három angyal fejem felett. Egyik megőriz engemet, Másik szememet lezárja, Harmadik lelkemet várja..."

            
Október 4. - Assziszi Szent Ferenc     

1182 körül született Assisi városában, gazdag kereskedő apától és francia anyától. A keresztségben a Giovanni nevet kapta, apja nevezte el Francesco-nak, az édesanyja miatt. Fiatalkorában dőzsölt, majd háborúba ment, elfogták, és egy perugai börtönbe zárták. Ott megbetegedett, betegen tért haza. Felépülése közben teljesen megváltozott. Egész életét Istennek ajánlotta fel, és evangéliumi szegénységben kívánt élni. Egy templomban a kereszten lévő Jézus szobor azt mondta neki: "Rombadőlni készül egyházam, kérlek építsd újjá!" Szent Ferenc megcselekedte. Először a Porcinkula kápolnát hozta rendbe. Közben az apja vagyonát osztotta a szegények között. Az apja ezért kitagadta. A szegénységet úrnőjének tekintette, koldusként élt. Életmódját, határtalan vidámságát látva és prédikációit hallva egyre többen csatlakoztak hozzá. Regulát írt, amit a pápa jóváhagyott. A természet végtelen szeretetére tanított, beszélt Istenről az állatoknak, akik figyelmesen hallgatták. A halált testvérének nevezte. Sokat vezekelt, hogy testi vágyaitól szabaduljon. Jutalmul szolgálataiért elnyerte Krisztus sebeit. Ez a kegyelem újabb fájdalmakat hozott és csodás gyógyító képességet. Halálakor a menny a Földre szállt, hogy felemelje alázatos gyermekét.

            
Október 6. - Ábrahám napja     

A legenda szerint a kis Ábrahámot ellenségei el akarják pusztítani, mert egy király megálmodta, hogy Ábrahám nagy bölcs lesz, és királyokat fog trónfosztani. Szülei elrejtették őt három évre egy barlangba. Az ujjából szopta a tápláló tejet. A barlangban eltöltött idő a beavatottságára utal. Ő volt az első, akinek kifejlődőtt a fizikai agya, az értelem szerve. A fizikai test az átörökítés révén képes tökéletesedni. Ábrahám fizikai teste mintaként és alapként szolgált Jézus fizikai testéhez. Háromszor tizennégy generáció telt el közöttük (lásd Máté evangéliuma 1.), ez idő alatt alakult át a fizikai test olyanná, hogy Jézus testetölthessen benne. Az esszénus rend beavatása abból állt, hogy megtapasztalták ezen generációk történéseit és jelentősségét. Mani megjelent Ábrahámnak egy különleges étertestben. Ez a le nem bomlott, megtisztított étertest Sémtől, Noé fiától származott. A Bibliában ez az esemény, mint Melkizedek és Ábrahám találkozása szerepel. (I. Mózes 14.) Melkizedek-Mani kenyeret és bort adott Ábrahámnak. A pátriárka megélte ekkor, hogy a külső Isten ugyanaz, mint a belső Isten. Ez volt az úrvacsora őse.

            
Október 8. - Magyarok Nagyasszonyának napja     

Szent István a Szűzanya kezébe ajánlotta az országot. Ezt a felajánlást erősítette meg Szent László királyunk. A magyarok hitében már korábban is komoly szerepet játszott a Boldogasszony. A manicheista magyarok Fényanya néven tisztelték, és a Szentháromság tagjának tartották. Amikor a római katolikus egyház Szűz Mária tiszteletével találkoztak, azonnal be tudták illeszteni hitvilágukba. A Fényanya lett a Nagyboldogasszony, Szűz Mária pedig a Kisboldogaszszony. Ábrázolásban a Szűzanya fején a tizenkét csillagkorona helyett a Magyarok Nagyasszonyán a Magyar Szent Korona látható, kezében a kis Jézus helyett országalma, lába alatt a félhold - jelölve a törökök legyőzését -, melyet a Szűzanya közbenjárásának köszönhetünk. A népi műveltségben a Hold a jelölője.

            
Október 15. - Avilai Szent Teréz napja     

Kora gyermekségétől az Úr szolgálatára törekedett. Édesanyja halála után a Szűzanyát kérte, legyen anyja helyett édesanyja, és neki ajánlotta életét. Olvasott a vértanúkról, és öccsével elindult a mórok földjére vértanúhalált szenvedni. A falu határában lebuktak, és hazavitték őket. Tizennégy évesen utolérték a testi vágyak, léha életet kezdett élni. Apja beadta egy apácakolostorba, ott visszatért Istenhez. Egyik nagybátyánál olvasta Szent Jeromos írásait, ennek hatására úgy döntött lemond a világi életről. Apja ellenezte, ezért egyik bátyjával megszökött, aki szintén szerzetes szeretett volna lenni. Teréz beállt az avilai karmelita apácák közé. Tizenkilenc esztendős volt ekkor. A rendtársai sokat áskálódtak ellene, gyóntatója is sokszor megfeddte igaztalanul, de ő mindvégig megőrizte békéjét. Komoly betegségeket is felvállalt másokért. Megjelent neki az Úr Jézus, és támogatta, erősítette őt. Megbízta, hogy állítsa vissza a régi szigorú szerzetesi szabályokat. Számos kolostort alapított, melyekben ezen regulákat tette kötelezővé. Egyik látomása alkalmával egy szeráf háromszor átdöfte a szívét. Ismerte előre halála idejét, és e szavakkal búcsúzott: "Én Uram és én jegyesem, ím ideje vagyon, hogy meglássuk egymást. Áldd meg tehát elköltözésemet, és legyen meg a te szent akaratod!" Aznap este ágyánál megjelentek a szentek és lelke galamb képében távozott.

            
Október 26. - Dömötör napja     

Katonatiszt volt, életét a keresztény hit igazgatta. A mai Szerémség területén, Szávaszentdemeteren született, római családból. Akkor került Thesszalonikába, amikor a keresztényüldözés a tetőfokára ért. A császár egy hatalmas erejű óriással fojtogattatta a keresztényeket. Dömötör barátját, Nestort is elfogták, de ő legyőzte az óriást, mire a császár fejét vétette. Ezután Dömötörnek megjelent Krisztus, és azt mondta: "Elérkezett vértanúságod ideje." Valóban, őt is elfogták és kivégezték. Halála után szolgája Dömötör szent gyűrűjével és palástjával számos beteget meggyógyított. Zománcképe megtalálható a magyar Szent Korona alsó abroncsán, szemben Szent Györggyel, a másik katonatiszttel. Az évkörben is átellenben helyezkednek el. (Szent György, április 24. - Szent Dömötör, október 26.) Mindketten elsősorban a keleti egyház szentjei. Még a törökök is tiszteletben tartották őket: György-nappal kezdték a hadjáratokat, és Dömötör-nappal, a hideg, nedves idő beköszöntével fejezték be azokat. A magyar néphagyományban, különösen Dél-Magyarországon a juhászok védőszentje.

            
Október 28. - Simon és Júda napja     

Ezen a napon két apostolról emlékezünk meg. Az egyik Simon, aki zelóta volt, mielőtt Jézus tanítványa lett. A másik Júdás Thaddeus, akit az iskariótes-i Júdástól való megkülönböztetésül nevezett el Márk Tádénak. Legendájuk szerint Jézus mennybemenetele után együtt mentek Szíriába és Mezopotámiába az evangéliumot terjeszteni. Perzsiában szenvedtek vértanúságot. Simont kettéfűrészelték, ezért lett attribútuma a fűrész. Tádét lándzsával, alabárddal vagy bunkóval ábrázolják, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint. Egy a küldetésükről szóló másik történet arról tanúskodik, hogy az edessa-i Abagarus köszönőlevelet írt a hit erejével gyógyító Jézusnak, és kérte, hogy menjen el hozzá. A Megváltó nem mehetett, de megígérte, hogy halála után egyik tanítványát elküdi. A hagyomány Tádéval azonosítja ezt a személyt, ezért ábrázolják őt vándorbottal is.

            
November 1. - Mindszentek napja     

Ez az ünnep az élő és elhunyt lelkek találkozásának ideje, amikor "küzdő egyház" (az élők) dicsőíti a "diadalmas egyházat" (az üdvözülteket). A keltáknál ez a nap a Samain ünnepe volt, az év utolsó és első napja. A kelták úgy tartották, hogy Samainkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep előestéjén megszűnik az idő, ez a nap sem az ó-, sem az újévhez nem tartozik. Eltűnik a válaszfal az élők és a holtak között, s ilyenkor a halott lelkek is a földön járnak. Mindszentek napján emlékezünk meg mindazokról a megdicsőültekről, akikről sokaságuk miatt az évkörben nincs lehetőségünk. Mára jelentősége lecsökkent és ünnepe Halottak napja előestéjévé vált.

            
November 2. - Halottak napja     

Ezen a napon a "szenvedő egyház" (a már meghalt és tisztítótűzbe kerültek csoportja) kerül a "küzdő egyház" fókuszába. Előtte lévő nap délutánján a halottak sírját rendbe hozzák, virággal díszítik és este gyertyát, mécsest gyújtanak, "hogy örök világosság fényeskedjék" az elhunytak lelkének. Aznap este otthon is égett gyertya, mégpedig annyi, ahány halottja volt a családnak; vacsora után pedig ételt hagytak az asztalon a holtaknak, akik éjszaka meglátogatják rokonaikat. Másnap, vagyis Halottak napján a hívek alamizsnát osztottak: adományaikat a templomba vitték, és oda mentek érte a rászoruló családok. A Mindszentek és a Halottak napja ezáltal tulajdonképpen összefonódott.

            
November 5. - Szent Imre napja     

Szent István királyunk és Boldog Gizella gyermeke. Mivel Imre nem elsőszülöttként született, kora gyermekségétől egyházi pályára szánták. Számtalan éjszakát töltött zsoltárénekléssel, mikor a többiek már aludtak. Titokban testi-lelki szüzességet fogadott a veszprémi Szent György-templomban. Bátyja, Ottó halála után trónörökössé lépett elő, de Isten iránti elkötelezettsége ettől csupán tovább erősödött. A közösség szolgálatába akarta állítani magát. Édesapjával járta az országot, és a bihari vár központú dukátust igazgatta. A királyi hadseregben a varég-orosz eredetű katonákkal kiegészített nehézfegyverzetű páncélosok vezetője volt. Részt vett a fertő-vidéki győzelemben II. Konrád ellen. Apja, Szent István elhívta Szent Gellértet Velencéből lelki vezetőjéül, hogy nyitogassa szemét Európára. Felesége valószínűleg a görög császár leánya volt. Szent Imre a házasságban is tartózkodott a házasélettől, halála után szűzi életét jegyese igazolta. 1031-ben halt meg egy vadászaton - vadkan végzett vele. A tragédia színhelyéül több terület is felmerült a kutatások során. A legvalószínűbbnek a bihari Igfon-erdő, az országnagyok kedvelt vadászterülete látszik. Nem messze innét épült fel néhány évtizeddel később a Szent Imre-apátság. Holttestét a még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. 1083. november 5-én avatták szentté.

            
November 11. - Szent Márton napja     

Pannóniában született 316/17-ben, a mai Szombathelyen. Szülei pogányok voltak, édesapja császári tribunus. Gyermekkorát az észak-itáliai Páviában töltötte. Itt ismerkedett meg a kereszténységgel, és tizenkét éves korában szülei tiltakozása ellenére hittanulónak jelentkezett. Édesapja példáját követve ő is katona lett, tizenöt évesen letette a katonai esküt. Békés természetével, adakozókedvével kitűnt katonatársai közül. A leghíresebb legendája is ez időből maradt ránk. Télvíz idején Amiens városkapujánál szembetalálkozott egy ruhátlan koldussal. Pénze nem lévén - azt már elosztogatta - lekanyarintotta köpenyét a válláról és kettévágta. A felét a koldusnak adta, a felét megtartotta, hiszen az a császár tulajdona. A következő éjszaka Krisztussal találkozott álmában, és látta, hogy az Úr vállát az ő köpenyének a fele borítja. Nem sokkal később leszerelt és tizennyolc évesen megkeresztelkedett. Hazament, és megtérítette édesanyját is. Ezek után Poitier-be költözött, ahol Szent Hilarius mellé szegődött tanulni. Az időtájt folytak a hitviták az ariánusok és a katolikusok között. Márton remeteségbe vonult. Hilarius püspököt elüldözték Poitier-ből, sőt egyházmegyéjéből is, aki csak császári rendeletre tudott visszatérni oda - ekkor Márton is vele tartott. A város közelében épített magának remetelakot. Idővel egyre többen gyűltek köré, lerakva ezzel Ligugé monostorának alapjait. A szent ezután Tours közelében telepedett le, ahol pedig Marmontiers monostorát hívta életre. 371-ben, amikor Tours püspöke meghalt, a nép őt akarta a helyére választani. Márton viszont inkább szezetes szeretett volna maradni. Egy népi hagyomány szerint püspökké választása elől ludak óljába menekült, de az állatok gágogásukkal elárulták őt. Tours polgárai cselhez folyamodtak, és a környékbeli püspökök tiltakozása ellenére elérték Márton püspökké szentelését. Számos történet maradt ránk ebből az időből; ezek egy jóságos, de szigorú vezető képét tárják elénk. Elítélte például a hispániai tévtanító, Priscilliánus tanait, de aztán személyesen ment el a császárhoz a tévtanító számára bocsánatot kieszközölni. Nyolcvanegy éves korában hagyta el a földi világot, november 11-én temették el. Nevéhez számos csoda és oktató történet kötödik. Egyik alkalommal a fiatal szerzetesekkel sétált, amikor egy birkanyíró emberre és bégető bárányára lett figyelmes. "Nézzétek a kis jószágot! Ő is megfogadta Keresztelő János tanácsát, hogy ha valakinek két ruhája van, azt ossza meg azzal, aki ruhátlan." Szent István zászlaira a szent képét festette. Szűz Mária mellett Márton az ország társvédelmezője. A pannonhalmi apátság az ő tiszteletére épült. Királyaink a fehérvári Mártontemplomban tették le a koronázási esküt. Franciaországnak szintén ő az egyik védőszentje. A nyugati hagyomány azt tartja, hogy Márton hun, illetve magyar királyok sarja. Ahogy a Nyilas időszakába lépünk a befelé fordulás ideje érkezik meg. Advent kezdete, és ezzel együtt az egyházi év kezdete is elindul. Ez az előkészület a Fény-gyermek, Jézus születésére. Az erre az évszakaszra eső ünnepek és szentek ebben lehetnek segítségünkre. Az emberéletben a Nyilas ideje a köztes létet, a purgatóriumot, a tisztítótüzet idézi.

            
November 19. - Szent Erzsébet napja     

1207-ben született II. András és merániai Gertrúd leányaként. A születési hely vitatott: Sárospatak, Pozsony vagy Óbuda. Még Magyarországon esett meg vele a híres rózsacsoda. Hideg tél idején Erzsébet kenyeret vitt a vár kapujához az éhezőknek. Édesapja rajtakapta, de kebelében az étel rózsává változott. Négy éves korában eljegyezték Hermann őrgróf azonos nevű fiával, így Wartburg várába került. Az idegen ország idegen nyelve és szokásai közepette nem volt könnyű élete. A grófi udvar emberei sem fogadták szívesen. Mély vallásossága korán megmutatkozott, az arisztokratikus élet elfoglaltságai nem vonzották, helyette inkább a sze- gényekkel törödött. Súlyos tragédiák kísérték gyerekkorát, hatévesen elvesztette édesanyját, három év múlva vőlegénye halt meg. Amúgy sem stabil helyzete Wartburgban ettől még jobban megingott. Szerencsére ekkor a gróf eljegyezte másodszülött fiával, Lajossal. Fényes esküvőt tartottak, valószínűleg a pesti belvárosi templomban. Lajos és Erzsébet szerelme kivételes volt, rajongásig szerették egymást. Lajos tesvérének nevezte párját, és a kor szokásaitól eltérően egy asztalnál étkezett vele. Három gyermekük született. A hitvesi és az édesanyai kötelezettségei mellett minden idejét a szegényekkel és a betegekkel töltötte. Egy alkalommal megfürdetett egy "poklost", és férje ágyába fektette őt. Lajost hazatérve a rokonok fogadták azzal a hírrel, hogy éhezteti a szolgáit (böjtre fogta őket, saját magával együtt), bizonyítékként pedig a "poklost" hozták fel. Lajos berontott a szobába, de takarója alatt a vérző sebű Jézust találta. Térdre esett, és soha többé nem kételkedett feleségében. 1226-ban Magdeburgi Konrád, egy ferences szerzetes lett a lelki vezetője, aki szigorú vezekléseket rótt ki rá. Következő év nyarán Lajos a Szentföldre való utazás során életét vesztette. Hitvese halála után Erzsébet gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát. Először Eisenachba, majd Marburgba költözött. Még Lajos életében fogadalmat tett a ferences regulák betartására, özvegyen pedig életét teljesen Isten szolgálatába állította. Mindenét elosztogatta, a maradék pénzéből menhelyet alapított, ahol ő szolgálta a betegeket. Gyermekeit barátaira bízta, hogy ők ne nélkülözzenek. Huszonnégy éves korában megbetegedett és derűs lélekkel halt meg november 16-ról 17-re virradó éjszaka. Marburgban temették el az általa alapított Szent Ferenc-kápolnában. A csodák sorozata, amely már életében elkezdődött, a sírjánál csupán folytatódott. Szentté avatásakor, az ünnepélyes misén II. Frigyes - korábbi kérője - saját császári koronáját helyezte a koporsóra e szavak kíséretében: "Nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa királynéjának." Erzsébet az emberszeretet példaképe. Unokahúga, Szent Margit a Nyulak szigetén az ő oltára előtt tett fogadalmat. Erzsébet napját a régi egyház piros betűs ünnepként ülte meg. A nyugati egyház november 17-én, a magyarok november 19-én emlékeznek meg Szent Erzsébetről.

            
November 21. - Mária bemutatása a templomban     

Mária gyermekkoráról csupán az apokrif evangéliumokban olvashatunk. Ezek szerint idős szülei már nem reménykedtek gyermekáldásban, amikor megjelent nekik az Úr angyala. Egy gyermek érkezését jelentette be. Édesanyja, Anna megígérte, hogy születendő gyermekét - akár fiú, akár lány lesz - az Úr szolgálatára adja. Hét hónap múlva egy gyönyörű kislánynak adott életet, akit Máriának nevezett el. "... miután a harmadik évben elválasztotta az anyatejtől, Joachim és felesége, Anna elmentek az Úr templomába, hogy áldozatokat mutassanak be Istennek, Mária nevű kislányukat pedig beadták a "szüzek gyülekezeté"-be, amelyben a szüzek éjjel-nappal szünet nélkül dicsérték Istent. Mária, miután a templom bejárata előtt letették, olyan gyorsan felszaladt annak tizenöt lépcsőfokán, hogy még csak vissza sem pillantott, nemhogy a kisgyermekek szokása szerint a szüleit kereste volna."- tudósít a Pszeudo-Máté evangéliuma. "Mária pedig ezentúl a templomban élt, mint galamb a fészkén, eledelét egy angyal kezéből kapta."

            
November 22. - Szent Cecilia napja     

Ókeresztény vértanú, 230 körül halt meg. Legendája sok Szent Erzsébet történetéhez hasonló elemet tartalmaz. Pogány családba születik, az előkelő Caecilius famíliába. Gyerekfejjel szüzességet fogadott, de szülei nem vették komolyan. Felcseperedvén egy Valerius nevű ifjúhoz kényszerítették. A nászéjszakán meggyőzte férjét, hogy ne érintse őt, sőt később Valerius meg is keresztelkedett. Szűzies életük jutalma rózsa- vagy liliomkoszorú, melyet Cecilia angyala adott nekik. A virágillatot megérezve, a férj öccse, Tiburtius is megtért. Később együtt szenvedtek vértanúságot. Cecilia előtte még megtérítette az őket kísérő katonákat és tisztjüket. Három napig próbálták kivégezni a szent leányt sikertelenül. Végül le akarták fejezni. A bakó háromszor sújtott nyakára, de ezt is túlélte. Élete még három napig tartott. Ez idő alatt szétosztotta minden vagyonát, házát pedig templommá alakította. A tizennégy segítő szent egyike. Névünnepe a VI. századtól noember 22. A XV. századtól az egyházi zene védőszentje. A néphit úgy tartja, Cecilia a másik égi zenésszel, Dávid királlyal együtt a Hold lakója; a leány táncol, a király hegedül.

            
November 25. - Alexandriai Szent Katalin napja     

A legendája szerint Katalin alexandriai királynő volt. Egy remete megtérítette, és tanította a keresztény hitre. Szüzességet és tiszta életet fogadott. Krisztus megjelent neki, és eljegyezte. A római császár, Maxentius feleségül akarta venni, de mikor nem járt sikerrel, ötven filozófust küldött hozzá, hogy győzzék meg a keresztény hit hiábavalóságáról. A bölcsek megtértek Katalin hatására, ezért a császár máglyán elégetette őket. Maxentius egy különleges négykarmos kereket készítettett kínzóeszközül a szent leánynak. Az ég sietett Katalin segítségére, a kereket villám sújtotta darabokra. Végül aztán lefejezték 305- ben. Története számos ponton utal a Nyilas jegyhónapra. A királynő, a tudás, a bölcsek a Jupiterre, ezen időszak uralkodó bolygójára utalnak, a máglya, villám pedig a tűzre, a Nyilas elemére. Házasságszerző szent, véd a boszorkányságtól, tűztől, árvíztől. Képes megmenteni a szeretteinket a tisztítótűztől, ha buzgó imádsággal kérjük. Bölcsessége miatt diákok, tanárok, egyetemek védőszentje.

            
November 30. - Szent András apostol napja     

Jézus elsőként őt hívta el. Ezután András megtérítette bátyját, a későbbi Péter apostolt. Korábban halászként Keresztelő Szent János tanítványa volt. Nevének jelentése férfi, talán ez is "hozzásegítette" ahhoz, hogy házasságszerző szent lett. Számtalan néphagyomány kötődik neve napjához, melyek az eladó lányokat férjhez menni segítik. Életéről nem sokat tudunk; egy apokrif irat (András cselekedetei) tudósít minket térítő útjáról. Az Arany legenda szerint - mely az előbb említett írás alapján készült -, András a szkíták térítője. Innen eredeztethető magyar vonatkozása, hiszen a szkíták a magyarok ősei. Valószínűleg számunkra nagyon fontos szerepe miatt került rá a Magyar Szent Koronára, zománcképe a keresztpánton található szemben Fülöp apostollal, aki Andrással együtt szintén a szkítáknál járt. Görögországban, Patrasban halt vértanúhalált, a róla elnevezett andráskereszten. Néhány csodája ránk maradt. Thessalonikában megtérített egy ifjút, akinek szülei rájuk gyújtották a házat. Az ifjú pár csepp vízzel eloltotta a lángokat. Napjához kötődik az egyházi év kezdete; az advent négy hete a hozzá legközelebb eső vasárnap kezdődik. Már az V. századtól ünnepi időszak, VII. Gergely pápa szentesíti öt évszázaddal később. E naptól tilos a mulatozás, a csendesség ideje érkezett el.

            
December 3. - Xaveri Szent Ferenc napja     

Mint jezsuita szerzetes, a Távol-Keleten térített a XVI. században. Képét, mely az odeburgi csodatévő Xaver-kép másolata, az eredetihez hozzáértintve osztogatták a hívőknek. A haladoklók és a járványos betegségben szenvedők leltek megnyugvást e képektől. Tiszteletére tíz vasárnapi vagy tíz pénteki ájtatosságot tartottak, megemlékezve a pogányoknál töltött tíz évéről.

            
December 4. - Szent Borbála napja     

Ókeresztény vértanú. A hagyomány szerint apja egy toronyba záratta szép és okos lányát, hogy a kérők és a kereszténység ne férkőzhessenek hozzá. A torony két ablaka mellé Borbála egy harmadikat vágatott apja távollétében, későbbi bevallása szerint a Szentháromság tiszteletére. Ezen át egy papot csempészett be, aki megkeresztelte. Amikor apja megtudta, kegyetlen haragja elől elmenekült a pappal. Egy sziklahasadékban kerestek menedéket, de a pásztorok elárulták őket. Apja átadta lányát a császárnak, aki megkínozta, de megtörni nem tudta. Végül apja fejezte le 306-ban. Büntetésül belécsapott a villám. A négy fő szűz és a tizennégy segítő szent egyike. A jó halál reményében fordultak hozzá imádságban. Ábrázolása ezért ostyával és kehellyel, az utolsó kenet jelképeivel történik. A torony jelkép az egyik tarot lapra is utal. Az évkörben átellenben elhelyezkedő Szentháromság ünnep (pünkösd utáni első vasárnap) erejét idézi meg Borbála napja.

            
December 8. - Szeplőtlen fogantatás napja     

Ezen a napon Mária szűz fogantatásáról emlékezünk meg. Régies nevén: Asszonyunk, Máriának foganata. Máriát kiválasztottsága folytán nem terheli az eredendő bűn. Ádám és Éva bűne az átöröklés révén továbbadódott minden embernek. Ez alól a bűn alól Krisztus tette oldotta fel az emberiséget. Jézus mentes volt az eredendő bűn alól, mert szeplőtelen anyátől született szűz fogantatással. A nyugati legendák szerint ezt az ünnepet egy királyi származású magyar pap vezette be. Ősi magyar ünnep került így be a keresztény kultúrkörbe. A manicheus magyarok ettől a naptól számolták a kilenc hónapot (holdhónapot), vagyis 252 napot Jézus születéséig. Így az ősmagyarok augusztus tizenegyedikén ünnepelték Jézus születését!

            
December 13. - Szent Luca napja     

Lucia vértanúságot szenvedett 304 körül. A története akkor kezdődött, amikor édesanyjával elzarándokolt Ágota cataniai sírjához. (Szent Ágota szintén ókeresztény vértanú volt, élete sok hasonlóságot mutat Lucáéval.) Édesanyja tizenegy éve tartó vérfolyásából gyógyult ki a sírnál. Lucia álmot látott, melyben Ágota megjelent neki, és a szüzességre bátorította. Másnap közölte döntését: nem megy hozzá vőlegényéhez, az ő jegyese Jézus Krisztus. Örökségét kikérte, és szétosztotta a szegényeknek. A hoppon maradt vőlegény feljelentette, a lányt elfogták. Mivel sem hitét, sem szüzességét nem akarta feladni, a helytartó arra ítélte, hogy bordélyházba menjen. Egy csoda révén Luca elnehezült, és ötven ökörrel sem tudták elmozdítani. Ekkor a szokásos válogatott kínzások következtek: forró ólom a fülbe, megvakítás, fogkitörés, végül egy tőrrel torkon döfték. Mindezek ellenére a halál csupán akkor jött el érte, miután felvette az utolsó kenetet. Neve a latin lux (fény, szem, szeme fénye) szóból származik. Nem véletelen, hogy tisztelete ez időre esik, fényt hoz ő. Napja a régiségben a téli napfordulóval esett egybe. Gergely pápa naptárreformja előtt a legrövidebb napot ide helyezték. Rengeteg népszokás kötödik e szent napjához. A lucakalendárium készítése a Luca-naptól karácsonyig terjedő tizenkét nap eseményeit követi nyomon. Ebből próbáltak meg következtetni a következő év időjárására. Ez idő alatt készül el tizenháromféle fából a "Luca széke". A karácsonyi éjféli misén felállnak rá, hogy meglássák a pap szoknyája alá búvó ördögöt vagy a helybeli "lucákat". Luca alakja kettős, a szent fényhozó és a sötét boszorkány, jelképezve a napforduló átváltoztató erejét. Egy szent hagyomány is kapcsolódik ehhez a tizenkét naphoz. Mivel a karácsonyt tekintették a napforduló és az év-forduló éjszakájának, mélyen átszellemülve élték meg ezeket a napokat. Ez a mai ember feladata is. A tizenkét napon vessen számot önmagával, az elmúlt évvel, minden nap egy hónapot nézve, januártól kezdve. Méltó lezárása ez az esztendőnek.

            
December 21. - Szent Tamás apostol napja     

A történeti evangéliumok szűkszavúan nyilatkoznak Tamás apostolról, csupán János evangéliuma említi többször. A legismertebb történet hitetlen Tamásról szól. A feltámadás után Jézus megmutatta magát a tanítványoknak. Tamás ekkor nem volt jelen. Később a többiek elmesélték neki az eseményeket, de ő nem fogadta el: "Ha be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezem be nem bocsátom oldalába, semmiképp el nem hiszem." Jézus nyolc nap múlva újra megjelent, és Tamás meggyőződhetett a feltámadás tényéről. A történetnek egy apokrif párhuzama is van, miszerint Mária mennybemenetelét Tamás nem hitte el, mert nem látta, tapasztalta. Mária bizonyságul ledobta neki az övét az égből. Egy másik apokrif irat számol be Jézus halála utáni tevékenységéről. Eszerint a Megváltó pünkösd után megjelent Tamásnak, és Indiába küldte. Ott egy király ácsmestere lett, de palotaépítés helyett ő inkább szétosztotta az építkezésre kapott pénzt a szegényeknek, és hittérítő munkát végzett. Amikor a király ezt számonkérte rajta, azt mondta, hogy az uralkodót palotája készen várja a Paradicsomban. A király apja is visszaigazolta a szent állítását. Ugyanis éppen a halálból tért vissza, és elmesélte, hogy látta odaát a palotát. Tamás végül Indiában szenvedett vértanúhalált, egy pogány pap lándzsásai ölték meg. Térítő munkájának eredménye egy a mai napig fennmaradt közösség Indiában. Egy század elején ott járt misszionárius azt írta róluk, hogy sehol a világon nem hallott úgy énekelni és imádkozni keresztényeket, mint a Tamás-keresztényeket. Minden évben konferenciát tartanak, és nincs közöttük analfabéta, márpedig ez kevés indiai közösségről mondható el. A hagyomány szerint a szent sírja Madraszban van a Tamás-hegyen.

Forrás: www.napfenyes.hu