Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jeles napok - Kilélegzés

2011.01.17

 

 

Forrás: www.napfenyes.hu 

December 24. - Ádám és Éva bűnbeesése     

Az első emberpár bűne miatt az átöröklés révén az eredendő bűn mindenkit terhel. A Biblia alapján a bűnbeesés története a következő: Lucifer, egy bukott angyal kígyó képében, megkísértette Évát, hogy fogyasszon a tiltott fa gyümölcséből. Ez a fa a jó és rossz tudás képességét adja meg annak, aki eszik belőle. Lucifer azzal hitegette Évát, hogy ha eszik a fa terméséből olyanná válik, mint az Isten. Először Éva szakított, majd Ádámot is megkínálta. A kísértés után Isten szólította őket, de ők elrejteztek előle, mert szégyellték magukat. Mikor előbújtak, eltakarták nemi szervüket. Isten megfeddte és kiűzte őket a Paradicsomból. A szellemtudományi megközelítés sokkal több részletet tár fel, és magyarázatokat is ad rájuk. A Föld is élőlény, neki is vannak testetöltései. A mostanit Föld planetáris inkarnációnak hívják. Ezen újraszületés kezdetén a Föld képlékeny volt még. Egy fontos esemény, a Nap kiválása után kezdett el szilárdulni. Az anyag annyira kemény lett, hogy a lelkek nem tudtak testet ölteni. Csupán tizenkét férfi és ugyanennyi nő maradt a földön. A többi lélek a környező bolygószférákban tartózkodott. A földön maradó lelkek két csoporténhez tartoztak, név szerint Ádámhoz és Évához. Ádám neve az adama= vörös agyag, föld értelmű szóból származik. Az Éva név eredete a jevah = élet (éteritás) szóban keresendő. Ádám testvérlelke a Nátháni lélek. A Nátháni lélek el lett különítve a bűnbeesés előtt. Míg duálpárja, Ádám, luciferi (helytelen vágyak), majd ahrimáni (helytelen gondolatok) hatás alá került, addig a Nátháni lélek tiszta maradt. Szükséges lépés volt, hogy Ádám szakítson a jó és a rossz tudás fájáról, mert csak ilyen módon alakulhat ki az emberekben a szabad akarat. A teljes szabadság révén lehetséges a szeretetet megtanulni, hiszen ha csupán a jót ismerem, nincs választásom, nem is tudok rosszat cselekedni. Ha tapasztalom a sötét oldalt is, akkor dönthetek szabad akaratból a jó mellett, és ezzel megszületik bennem az igaz szeretet. A Nátháni lélek (akinek születését karácsonykor ünnepeljük) elhozta a lehetőséget a halál legyőzésére. Őáltala mindenki szakíthat a paradicsomi kert másik fájáról, az élet fájáról. Ő ad nekünk esélyt, hogy a luciferi és az ahrimáni hatásokat legyőzzük, melyek a szeretet elérésében akadályoznak.

            
December 27. - Szent János apostol napja     

Zebedeus fia, idősebb Jakab apostol testvére, Jézus Krisztus tanítványa volt. A János evangéliuma, a Béke evangélium és a Jelenések könyve feltételezett szerzője. Az elsők között követte Krisztust, ő az "a tanítvány, akit az Úr szeretett vala." János az egyetlen, aki az apostolok közül szemtanúja Jézus keresztrefeszítésének. Ekkor bízza rá Jézus édesanyját, Máriát e szavak kíséretében: "Íme, a te anyád." Összekötötte őket a szellemi rokonság mintájára. Az apostol jelen volt Jézus színeváltozásánál az Olajfák hegyén. A tanítványok közül három apostol rendelkezett az inspiráció (szellemi hallás) képességével, név szerint Péter, János és idősebb Jakab. A többi tanítvány csupán az imagináció (szellemi látás) fokát érte el. János jutott a legtovább ezen a beavatási úton, ő megszerezte az intuíció (szellemi egységélmény) képességét is. János Ázsiában térített, Domitianus császár üldöztette. Halálra szánták, de a forró olajjal teli üstből sértetlenül lépett ki, sőt megifjodva. Ezután Patmosz szigetére száműzték. Itt írta meg az evangéliumokat és az "Apokalipszis"- t. A császár halála után Efezusba ment, az ottani egyház vezetője lett. Ott történt vele egy alkalommal, hogy az efezusi Diana templom papja mérgezett bort adott neki. A pap bizonyítékot akart a szenttől. Ha János istene eltávolítja a mérget a borból, ő megtér a keresztény hitre. A méreg eltűnt, a pap megtért. A hagyomány szerint, amikor már nagyon idős volt, tanítványai bármit kérdeztek tőle, ő azt mondta: "Szeressétek egymást!" Egyszer megkérdezték tőle: "Mester! Miért mondod mindig ugyanazt?" János ezt válaszolta: "Ez az Úr parancsa. Ha ezt megteszitek, elég." Halála előtt megásta kereszt alakú sírját, és belefeküdt, majd nagy fényesség közepette a mennybe ragadtatott. János evangéliuma mindenkinek szól, kozmikus, szemben az első három evangéliummal, melyek a Bibliában szereplésük sorrendjében a zsidókhoz, a rómaiakhoz illetve az emberiséghez szólnak. János Béke evangéliuma egy apokrif irat, mely Jézus életmóddal, gyógyítással kapcsolatos tanításait tartalmazza. János jelképe a kehely a belőle kiemelkedő kígyóval vagy sárkánnyal (jelezve a legendabeli méreg eltávozását). Ábrázolják még papírtekerccsel, tollal, az evangéliumra utalva. A leggyakoribb kísérője mégis a Jelenések könyvében szereplő isteni sas. János áldások, imádságok közvetítője, az oltáriszentség, a templomi mesterségek védőszentje, és a patikusok patrónusa. A kehely a reá tekeredő kígyóval az ő közvetítésével került a gyógyszerészek címerébe. A népszokás azt diktálta, hogy a karácsonykor született gyermek a János nevet kapja. János tisztelete Szűz Máriával való szoros kapcsolata miatt is különleges nálunk, Mária országában. Meg kell említenünk egy fontos tengelyt az évkörön, mely János apostol és Keresztelő Szent János közös tevékenykedésére utal. János őrzi a téli napfordulót, míg Keresztelő Jánoshoz kötődik a nyári napforduló. János azonos a feltámasztott Lázárral. Azon kevesek egyike, aki közvetlenül Krisztustól kapta a beavatását. A beavatás során az akkor már halott Keresztelő Szent János összekötődött Lázárral. A kapcsolatba Lázár a fizikai testét, az étertestét, az asztráltestét, az érző lelkét és a kedélylelkét vitte. Keresztelő Szent János adta a tudati lelkét, a manaszát és a buddhiját. (Tehát: feltámasztott Lázár +Keresztelő Szent János = János apostol.) János apostol a szellemtudományi ösvények közül a rózsakeresztes beavatási út képviselője. Különböző testetöltéseiben alakította az utat, és Rózsakereszt Krisztiánként pedig lefektette alapjait. Az inkarnációs sor Józsuával kezdődik, aki átvezette a zsidó népet a Jordánon, és bevette Jerikó városát. A következő megjelenése Hiram Abiff, Salamon király építésze volt. A szeretett tanítványként bukkan föl újra. A Grál mondakör szereplőjekövetkező életében, ő Flor. Utána Rózskereszt Krisztiánként születik újra, integrálja a hét fő planéta és az eddigi kultúrkorszakok tudását. Az utolsó ismert felbukkanása a számtalan rejtéllyel tarkított életű Saint Germain. A rózsakeresztesek tanításai szerint minden évszázadban van egy testetöltése.

            
December 29. - Dávid király napja     
            
A Bibliában olvashatjuk, hogy Dávid Isai (Jesse) legkisebb fiaként született. Az Úr nevében Sámuel próféta a juhok mellől hívta el Izráel királyának. Dávid dinasztiát alapított, és a messiási eszmét hirdető próféták azt tanították, hogy az ő leszármazottja lesz a Megváltó. A tizennégyes szám, egy holdhónap fele, a Dávid névhez tartozó számérték. Ennyi nemzedék telik el Ábrahám és Dávid, Dávid és a babiloni fogság ideje, a fogság nemzedéke és Jézus között. A judaizmust a Holdhoz, a kereszténységet a Naphoz kötik. A szellemtudományi magyarázat elmeséli nekünk, hogy a zsidó nép istene, Jahve egy Hold-exusai, aki felvállalta a Napról a Holdra költözést, hogy ezzel segítse az emberiséget. A Nap erejét közvetítette a Földre. A kereszténység középpontjában álló Krisztus pedig a Nap-exusai ruhába öltözött Fiú-Isten.

Január 2. - Jézus nevenapja

Más liturgikus hagyományban az újév első vasárnapján ünneplik, a reformátusok újév napján ülik meg. A Jézus név görög formája a héber Jehesuah névnek. Jelentése: "szabadító Úr", "az Úr megszabadít". Ezen név tartalmazza a héber Isten nevét, Jahve-t. Az írás csupán a mássalhangzókat tüntette fel. A Jahve szó kimondhatatlan volt. A szövegben négy mássalhangzó jelöli (JHVH), olvasáskor Adonájt, vagyis Urat mondtak helyette. A két név hasonlósága utal Isten és Fiú misztikus azonosságára. Jézus Krisztust sokszor ábrázolják ugyanúgy, mint Istent, hiszen őt tekintik Isten földi megnyilvánulásának. (lásd a Magyar Szent Korona elülső és felső Pantokrátor képe.) A Krisztus név cím, "fölkentet" jelent. Tehát a teljes név fordítása: Az Úr felkent szabadítója. A IV. század óta elterjedt jelölés a görög ró (P) és khí (X) betűkből származik. Eredeti jelentése: "jó előjel". Jézus nevének tisztelete a középkorban bontakozott ki a ferences szerzetesek segítségével. A Jézus Krisztus név használatára maga az Üdvözítő bíztatta tanítványait: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében." (Máté 28,19) Arról is beszélt, hogy neve segítségével gyógyítani, ördögöt űzni lehet. Azt ígérte, hogy ha a nevében ketten vagy hárman összegyűlnek, közöttük lesz. Ezek az üzenetek azt árulják el számunkra, mekkora jelentősége van Jézus Krisztus nevének. A keleti egyház egyik kedvelt imája szintén az ő nevének erejét hívja meg: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!"

Január 6. – Vízkereszt

Vízkereszt január 6-án kezdődik, és négy hétig tart. Január 6-át a Háromkirályok napjának is nevezik. Ez a nap a valamikori kereszténység számára a Karácsonynál is nagyobb, magasztos ünnep volt.

Két jelentős esemény történt ezen a napon. Ekkor hozott a három király: Gáspár, Menyhért és Boldizsár áldozatot a gyermek Jézusnak (Máté 2,1-12). A királyok látták csillagát feltűnni az égen, és ez a csillag vezette őket el a gyermekhez.

30 évvel később keresztelő Szent János január 6-án keresztelte meg a názáreti Jézust a Jordán-folyóban. Keresztelő Szent János tanúja volt ennél a keresztelésnél a tulajdonképpeni Krisztus születésének. Ő látta: „Hogyan nyíltak meg az ég szférái és Isten galamb alakjában száll alá, hogy Benne legyen.” És a túlvilági hang, amit János ebben a jelentőségteljes pillanatban hallott, így szólt: ”Ekkor születik meg Krisztus a názáreti Jézusban, és ekkor kezdődik az Istenfia három földi éve.

„Vízkereszt”, „Jelenés”, így hívják ezt az időt. A szó görög: epiphaino=fölött jelenni. Az a csillag, amit a királyok láttak, nem volt szemmel érzékelhető az égbolton. A csillagkonstelláció az akkori időben olyan volt, mint egy prófétai utalás arra a fontos égi eseményre, amit a nagy kultúrák tudósai vártak. A „csillag” az Isten fiának szellemi jelenléte volt, amely a földön a Gyermekre világított. Ez a „csillag” találkozott a keresztelésben a názáreti Jézussal. – Novalis költő a „Lelki énekek” egyik versszakában erre a csillagra utal:

„Ő az örök élet útja,

Jóság és szeretet kútja…”

Mindkét esemény január 6-án történt.


Január 17. - Remete Szent Antal napja

Egyiptomban született 251-ben egy Kome nevű kis faluban. Szülei vallásosan nevelték, nem érdekelte az iskola, a világi tudományok, csupán a Szentírás. Egy prédikáció alkalmával megérintette őt az ige: "Add el mindenedet..." Antal a remeteség mellett döntött. Mivel tizennyolc évesen árvaságra jutott, ő gondoskodott húgáról, most eladogatta vagyonát a szegényeknek, csak a húgának hagyott meg belőle. Harmincöt esztendős korában befalaztatta magát. A barátját kivéve, aki az ételt hordta számára, senkivel sem tartott kapcsolatot húsz évig. Ez idő alatt folyamatos belső harcot folytatott az ördöggel, de sikeresen legyőzte a kísértéseket. Amikor újra emberek közé lépett, bölcsessége miatt nevét emlegetni kezdték. Felkérték a remetecsaládok egyesítésére. Elsőként fogta össze a sivatagban szétszórt remetéket, megteremtve ezzel a szerzetesi élet alapjait. Maximianus császár keresztényüldözése idején Alexandriába ment erősíteni a vértanúkat, és ha kell, vértanúságot szenvedni. Az üldözések után Théba városába vonult vissza. Barátja kérésére újra felkereste a fővárost, Alexandriát, hogy fellépjen az arianusok ellen. Elmúlt kilencven esztendős, amikor lehetősége nyílt a kor másik nagy szentjével, Remete Szent Pállal találkozni. Százöt éves korában hagyta el a földi világot, saját kérésére tanítványai elrejtették holttestét. Két évszázadig nem is bukkantak rá, míg - a legenda szerint - Teofilus püspök megkereste, hogy a szent ereklyéivel Zsófiát, Justinius bizánci császár lányát meggyógyítsa. Szent Antalt járványos betegségek és kísértések idején hívják segítségül. A tizennégy segítő szent egyike, a Szent Antal tüze nevű betegség (orbánc) ellen nyújt védelmet. A járvány távoltartására a "tüzes", T-alakú vagy antalkeresztet használták. Szent Antal a házi állatok védőszentje, apátjele a disznó, nyakában csengettyűvel. A csengettyűnek ördögűző hatást tulajdonítottak, a disznó pedig a kísértéseket testesítette meg. Fontos óvó szerepe van ezen időszakban, amikor a Nap ereje éppencsak elkezdett növekedni bennünk és körülöttünk.


Január 18. - Árpádházi Szent Margit napja

IV. Béla kilencedik gyermekeként jött a világra a tatárjáráskor 1242-ben. A királyi pár Istennek ajánlotta fel Magyarországért. Az ég válasza nem maradt el, a tatárok azon év tavaszán kivonultak az országból. A kis Margit a veszprémi Domonkos- rendi nővérek kolostorába került. Az apácák szemlélődésének középpontjában a szenvedő Krisztus állt, fő feladatuknak a vezeklést, az engesztelést tartották. A szülők szerették volna közelebb tudni magukhoz gyermeküket, ezért a király kolostort építtetett a Nyulak szigetén (mai Margit-sziget). A tizenkét éves Margit nemcsak beköltözött új otthonába, hanem be is öltözött. Apja ennek ellenére kétszer is férjhez akarta adni. A második alkalommal Margit kijárta, hogy a házassági akadályt jelentő szentséget felvegye. A nővértársai vallomásai alapján bepillantást nyerhetünk Margit szerzetesi életébe. Mindenféle munkát elvégzett, még a legalantasabbakat is. A betegeket odaadóan ápolta, rendszeresen vezekelt. Az önmegtagadások jutalma kegyelmi ajándék volt, melyet a gyógyításban hasznosított. Sikerült kibékítenie haragban álló édesapját és fivérét, a közöttük létrejövő békét a Nyulak szigetén kötötték meg. Az állandó munka és vezeklés végül teste leromlásához vezetett, és 1270. január tizennyolcadikán meghalt. (Ugyanezen év májusában hagyta el a földi világot édesapja, IV. Béla és a pálos rend alapítója, Boldog Özséb is.) A kolostor templomában temették el, sírja zarándokhellyé vált. A szentté avatási per közvetlenül halála után elkezdődött, de bátyja rövid uralkodását követő zűrzavaros állapotok miatt abbamaradt. Végül 1943-ben avatta XII. Piusz pápa szentté. Élete engesztelő áldozat volt az országért egy olyan időszakban, amikor a magyar nép életét megpróbáltatások nehezítették. Halála pillanatában "néminemű fráter Péter, ki vala Győrött lektor, elyen szózatot halla vetsernyének utána: a Bárány meghalt."

            
Január 22. - Szent Vince napja     
            
A korai kereszténység nagy vértanúja. Valószínűleg a spanyolországi Huescá-ból származott. A zaragozai püspök, Szent Valerius keresztelte, és az ő diakónusa lett. Segített a szegények gondozásában, az igehirdetésben, a szentségek kiosztásakor. Mivel a püspök beszédhibás volt, ő beszélt helyette a gyülekezetnek. A Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Valentia helytartója elrettentésül velük kezdte a kínzatásokat. Szent Vincét és Szent Valeriust elhurcolták Zaragozából, az idős püspök útközben meghalt, Vince pedig miután különféle kegyetlenkedések hatására sem tört meg, a börtön padlóján lelte halálát. Neve latin eredetű (Vincentius), jelentése: győzedelmes. A név arra a legendára is utalhat, miszerint holttestét kivetették a szántóföldre a vadaknak, de egy holló jött az égből és megvédte. Ekkor zsákba varrták, malomkövet kötöttek rá, és tengerbe dobták, de a hullámok újra meg újra kisodorták a partra. Ezt látva a helytartó felkiáltott: Hát még halálában sem tudom legyőzni? Neve a tél feletti győzelmet is jelenti. Tisztelete főként Franciaországban terjedt el. A borral való kapcsolata is valószínűleg a franciából való népies fordítás eredménye: Vin-cent (százszoros bor). "Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince." Azaz, ha a neve napján olvad, jó lesz a bortermés. Ez a jósversike Vincét vízöntői képességekkel ruházza fel. Számtalan bortermést jósló szokás terjedt el napjához kötötten hazánkban is. A bor nagy jelentősséggel bír a kereszténységben. Két fontos eseményben is szerepet játszik. Az első a kánai menyegző, melynek során Jézus Krisztus a vizet borrá változtatta. Tudnunk kell, hogy abban az időben a szőlőlevet hívták édes bornak! Ez a csoda megmutatja az értő számára, hogy Jézusban ott van a Krisztus, a Nap, hiszen a szőlőben is a Nap hatására lesz a vízből szőlőlé. Vagyis: csupán a Nap képes ezt a folyamatot előidézni. A másik esemény az úrvacsora, ahol Jézus Krisztus megáldotta a bort, és azt mondta a tanítványainak: "E pohár új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki" (Lukács 22,20). A kereszthalálkor Jézus földre csöppent vére által Krisztus egyesült a Földdel, a Föld szellemévé lett. Egyfajta értelmezés szerint az Újszövetség, mint új szövetség, erre az egyesülésre is utal. Krisztus egybekötötte sorsát a Földdel és a rajta lévő emberiséggel.


Január 23. - Mária eljegyzésének napja      

Mária menyegzőjét a XV. századtól ünneplik, tisztelete Franciaorszában kezdődött. Az ünnep szokásai keveredtek a kánai menyegző és a farsangi lakodalmak megünneplésével. A hónap egyetlen Mária ünnepe. Az apokrif evangéliumok tanúsága szerint mikor Mária betöltötte tizennegyedik életévét, férjet kellett keresni számára, mivel - bevett szokás szerint - ilyen korú nő nem maradhat a templomban. Hírnököket küldtek szerte Izrael minden törzséhez, hogy gyűljenek össze Isten templomában. Ekkor bejelentették, hogy Mária új életmódot akar felvenni, szüzességet fogadott Istennek. Ezért úgy látták jónak, hogy Istenre bízzák a döntést, ki vegye magához őt. Sorsot vetettek, és a sors Júdára esett. Másnapra összehívták Júda minden nőtlen férfiúját. Egy botot kellett magukkal hozniuk. A botokat bevitték a belső szentélybe, a főpap imádkozott válaszért. Amikor kiosztották a botokat, József a magáét nem is kereste, hiszen ő már öreg és eléggé alacsony sorú is volt. Az Úr angyala azt mondta a főpapnak, hogy a választott férfi botjából galamb fog felszállni. Egyikből sem szállt fel galamb. A főpap ekkor visszament a szentek szentéjébe, és újra imádkozott. Az Úr angyala megjelent neki, és felhívta a figyelmét egy kis botra, melyet figyelmen kívül hagyott. A főpap kivitte a botot, és felszólította Józsefet, vegye át. József átvette, és egy galamb röppent fel belőle. Így József magához vette Máriát.

            
Január 24. - Szalézi Szent Ferenc napja     
            
Fényes, főúri családban született 1567-ben. Tíz testvérével együtt katolikus neveltetésben részesültek. Különböző iskolák után kilenc évesen a párizsi jezsuitákhoz került. 1587- ben megkapta a papi hajkoronát (tonzúra), hogy szülei egyházi javadalmakat élvezhessenek. Ez csupán a kor divatja volt, őt nem papnak, hanem világfinak szánták. A vallásháborúk miatt arra kényszerült, hogy elhagyja Párizst. Padovába ment jogi doktorátust szerezni, de teológiát is tanult. Amikor 1592-ben visszatért szülei otthonába, már megszervezték a lakodalmát. Ő visszautasította, mert pap akart lenni. Nehezen szerezte meg apja jóváhagyását, de végül a következő évben pappá szentelték. Ezután főpásztora az erőszakkal kálvinista hitre térített területre küldte. Ott mindenki gyűlölte, állandó halálos veszedelemben élt. Eleinte lakása sem volt, fagyoskodott a svájci télben. Senki sem állt szóba vele. Ekkor kitalálta, hogy röpcédulákat ír a katolikus hittételekről, mely tartalmazott egy vitára való felhívást is. A cédulákat éjszaka bedugta a kálvinisták ajtaja alatt. Öt év telt el, mire megtört a jég. Kitartása és türelme elnyerte jutalmát: a vitakihívást elfogadták. Alázatossága, jósága és szelíd magatartása, felkészültsége a vitákon hetvenezer embert térített vissza a katolikus egyházba. Amikor valaki szemére hányta a bűnösökkel és más vallásúakkal szemben tanúsított alázatát, így válaszolt: "Inkább küldöm szelídségemmel a tisztítóhelyre, mint keménységgel a pokolba." A genfi püspök halála után 1602-ben a helyére lépett. Nagy gondot fordított a papok alapos képzésére, azt vallotta, jó papra van szüksége az Úrnak, nem sokra. Két híres könyvet írt: a Filóteát, mely a lelki élet titkaiba avatja be az olvasót, és az Értekezés az Istenszeretetről című művet. Ez utóbbi egyszerű nyelvezetével, érthető magyarázataival közelebb hozza azt embert a legnehezebb vallási kérdések megértéséhez. Chantal Szent Franciskával együtt megalapította a vizitációs nővérek rendjét, mely az ő egyszerű, szelíd és alázatos szolgálatát tűzte zászlajára. 1622-ben halt meg december 28-án, misézés közben. Január 24-én temették el, ezért került ide a napja.

            
Január 25. - Pál fordulásának napja     
            
Ezen a napon arról emlékezünk meg, hogy a "zsidó Saulból" "keresztény Pál" lett. Saul származását tekintve zsidó, Benjamin törzséből, de emellett görög területen született és nevelkedett római állampolgár is. Szigorú farizeus légkörben nőtt fel, de a görög kultúra is hatott rá, folyékonyan beszélt görögül. Szülei rabbinak szerették volna látni a fiúkat, így Jeruzsálembe küldték tanulni. A híres Gamáliel rabbi tanítványaként szentírás tudóssá vált. Az ószövetségi törvény élete értelme lett, védelmében az elsők között keresztényüldözővé vált. Damaszkuszba tartott az ottani keresztények elfogására, amikor találkozott az Úrral. "Hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte:"Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus Krisztus, akit te üldözöl." Amikor magához tért, egyáltalán nem látott. Bevezették Damaszkuszba, ahol három napig nem látott, nem evett és nem ivott" (Apostolok Cselekedetei 9,1-9). Találkozása Krisztussal megváltoztatta, megtért, és a kereszténység egyik apostola lett. Főként a nem zsidóknak hirdette az igét. Az apostolok közül ő járta be a legnagyobb távolságokat. A damaszkuszi úton történt események a szellemtudományos tanításokban is kiemelt helyen szerepelnek. Pál találkozása az éteri Krisztussal ma egy elérhető, sőt kívánatos cél. Mivel Pál volt az első, aki átesett ezen az eseményen, ezért a szellemtudomány damaszkuszi élménynek hívja azt, amikor valaki az éteri Krisztussal találkozik. A fizikai Jézus Krisztussal való találkozáshoz csupán fizikai látás kellett, az éteri Krisztus megpillantásához ki kell fejleszteni az éteri látást. A találkozás Krisztussal megszüli bennünk azt a felismerést: "Élek most már nem én, hanem él bennem a Krisztus."

            
Január 28. - Aquinói Szent Tamás napja     

Roccasiccá-ban, a nápolyi királyságban született az aquinói grófok ősi családjába. Ötéves korában a montecassino-i bencésekhez került. A szülei szerették volna, ha a gróf-fiúk öregbítené nemes tettekkel a család hírnevét. Tizennégy éves korában Nápolyba küldték, hogy magasabb tanulmányokat folytasson. Itt ismerte meg a domonkos, prédikáló rendet, és tizenhét évesen fogadalmat tett. Szülei ellenezték, hogy belépjen egy kolduló rendbe, de mivel megakadályozni nem tudták, így amikor rendje Párizsba küldte tanulni, elrabolták. Tizenöt hónap múlva szabadult, Párizsba ment, majd Nagy Szent Alberttel Kölnbe, az új rendi főiskolába. Párizsba visszatértekor tanár lett. Ekkor írta híres kommentárjait. Később a pápa hivatalos, főként diplomáciai ügyeit intézte a tanítás mellett. Újra Párizsban találjuk, majd Nápolyban. Innen küldték a lyon-i uniós zsinatra, de súlyos betegsége következtében bekövetkezett halála miatt oda már nem jutott el. Ötven év múlva szentté avatták, a XIX. században pedig minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé választották. Nagyon sokat tett művei és tanításai révén azért, hogy az arisztotelészi filozófia a középkori Európa közkincse legyen. A filozófiai eszméket áthatotta vallásossággal, hittel, istenkereséssel, melyek így befogadhatóvá váltak az akkori gondolkodásmód számára. Munkájával előkészítette az embereket a tudati lélek korába való átlépésre (1413). Ugyanannak a szellemiségnek a hatását érezhetjük az arisztotelészi filozófiában, és Szent Tamás vallásfilozófiájában. A sort Rudolf Steiner folytatta, aki a szellemtudományos vallásfilozófiával a következő lépcsőfokot képviseli.

Január 31. - Don Bosco Szent János napja     

1815. augusztus 16-án született szegény földműves családba, egy kis olasz faluban. Édesanyja, "jó Margit mama" Isten végtelen szeretetére tanította gyermekeit, így a fiúban erős vágy alakult ki Isten szolgálata iránt. Kilenc esztendős korában egy prófétai álomban azt az üzenetet kapta, hogy azonnal fogjon hozzá az ifjúság tanításához. Engedelmeskedett, és elkezdte szórakoztatni társait bűvészkedéssel, bábjátékkal, kártyatrükkökkel. Fizetség gyanánt elvitte őket templomba, apróbb imádságokat tanított nekik. Pap szeretett volna lenni, a tanuláshoz azonban pénz kellett. Beállt dolgozni egy kávéházba, majd asztalos-, lakatos-, kovácsinas lett. Számos mesterséget elsajátított, mire a szemináriumot elvégezte; 1841- ben szentelték pappá. Torinói káplán lett. Itt találkozott azzal a sok falusi fiatallal, akik munkát keresni jöttek a városba, de mivel nem találtak, csavargókká váltak. Elhatározta, hogy életét ezeknek a fiataloknak szenteli. Tizenkét kőműves tanonccal megalapította imaközösségét, házat szereztek, ahol tanították, segítették, munkát adtak a fiataloknak. A híres Szaléziak Kongregációja is neki köszönhető, ahol végre szállást is kaptak a fiatalok. Édesanyja vezetésével végezték, tanulták a házimunkát. A szent halálakor már 250 házat tartottak nyilván, és ezekben százharmincezer fiatal nevelkedett. A köréje gyűlt papokból Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendet alapított, a Don Bosco Társaságot. Nevelési módszerei csodákra voltak képesek, ma is érvényes híres mondása: "Szeresd, amit a gyermek szeret, és ő is szeretni fogja, amit te szeretsz." Kizárta a testi fenyítést. Bárhol járt, oda vidámságot varázsolt, lélekbe látott, és hatalmas karizmával rendelkezett. 1888. január 31-én halt meg Torinóban. Tudatosan átvállalt másoktól számtalan betegséget, állandó szem-, hát- és fejfájás gyötörte, krónikus álmatlansága pedig szüntelen imádkozásra késztette.

            
Február 24. - Mátyás apostol napja     

Jézus halála után az apostolok tizenegyen maradtak, mivel Júdás felakasztotta magát. Hogy kiteljen a tizenkettő, Mátyást választották maguk közé a hetvenkét fős szélesebb tanítványi körből Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt. Életéről csupán apokrif irat tudósít: az András és Mátyás cselekedetei. Eszerint Ő is vértanúságot szenvedett, bárddal csapták le a fejét. Nálunk időjárási szokások kötődnek hozzá: "Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál." Vagyis elolvasztja a jeget, ha napján még van, de visszatér a fagy, ha már elkezdődött az olvadás. A szent munkáját segítendő, jeget olvasztottak ezen a napon. A hagyomány szerint Ő osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy innentől kedvükre fújhassák a nótájukat. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.

            
Március 8. - Istenes Szent János napja     

A köztudatban ez a nap a nők napja, de a katolikus egyház számon tart egy szentet, akit ezen a napon tisztelhetünk. Istenes Szent János eredeti neve Cindad János. Egy portugáliai faluban született 1495-ben, szülei vallásosan nevelték. Nyolcéves korában egy pap szállt meg náluk, aki lelkes beszédével elvarázsolta a kisfiút. Megszökött, hogy a fővárosba menjen a pap után. E naptól kezdődik kalandos élete, mely nem kevés váratlan fordulattal teli. Beáll pásztornak, ott tanulhat, végül ő vezeti a birtokot. A gazdája hozzá akarja adni a leányát, de ezt visszautasítja, és elszökik. Katonának áll, rábízzák a zsákmány őrzését, amit ellopnak. Hamis vád alapján halálra ítélik. Az utolsó pillanatban menekül meg. Visszatér előző gazdájához, aki ismét ki akarja házasítani, és ő ismét megszökik. Újra katonának áll, harcol Bécs védelmében a törökök ellen, állítólag magyar földön is. Becsülettel leszerel, hazatér. Útközben megáll Compostellá-ban, megvilágosításért imádkozik, de nem kap választ. Szüleit már nem találja otthon, édesanyja meghalt az ő távozása után nem sokkal, édesapja ferences rendbe lépett. Ezután Afrikába indul a fogoly szerzeteseknek segíteni. Újabb kalandok után Gibraltárban köt ki, szent képeket árul, hamarosan boltot nyit. Avilai János szónoklatát meghallva eladogatja áruját, és Istent hirdetve járja az utcákat. Bolondok házába zárják, Avilai János hozza ki, és azt ajánlja, istenszeretetét szolgálatban mutassa meg. Betegeket kezd ápolni, amiben végre megtalálja, amit egész életében keresett. Ekkor már negyvenkét éves. Házat bérel, ahol ő főz, mos, takarít, fát cipel, sebet ellát, ápol, és ahová bárkit befogad. 1532-ben kórházat létesít, de nem alapít rendet. Halála után, 1571-ben alakult a Betegápoló Irgalmas Rend, a testvérek őt tekintik szellemi atyjuknak. Halálának körülményei is említésre méltóak. Egy fiatalember után ugrott a folyóba, de nem sikerült megmentenie, maga is éppen hogy megúszta. Testileg és lelkileg is beleroppant ebbe, és többé már nem épült fel. Ötvenötödik születésnapján halt meg 1550. március 8-án. Az ő élete példázza számunkra a tudati lélek korának em- berét. A benne lévő hatalmas életcélkeresés, társítva, egyszerűséggel jellemzik, ugyanakkor életét vigyázó kezek vezérlik, az utolsó pillanatban mindig megmentve őt a bajtól. Végül is neki magának kell végigjárnia az utat!

            
Március 10. - A negyven szent vértanú napja     

A vértanúk a Kis-Arméniában állomásozó híres XII. légió katonái voltak. Bár Nagy Konstantin engedélyezte a keresztény vallás gyakorlását, keleten társa, Litinius miután összekülönbözött a császárral, kiadta a parancsot a keresztények üldözésére. Ez a negyven katona nyíltan megvallotta hitét. Álláspontjukat a bíró előtt sem változtatták meg, bár kitüntetést és pénzjutalmat ígértek nekik. A bíró kegyetlen fagyhalálra ítélte őket. Egy éjszaka a hideg arméniai télben meztelenül kivitték őket a befagyott tóra. Oda készítettek melegfürdőt, hogy aki megtörik, megmenekülhessen. A végrehajtó katonák egy kivételével elaludtak. Ez a katona ámulva szemlélte a vértanúkat, akik folyamatosan imádkoztak, és fényesség töltötte be őket. Azt kérték, hogy mind a negyvenen tartsanak ki. Látta, hogy angyalok jöttek, és harminckilenc koronát osztanak ki a vértanúk között. Az egyik katona megtörve a szenvedéstől a melegfürdőbe ugrott. Az ébren lévő őrt annyira megrendítették az események, hogy ledobta ruháit, keresztény hitét megvallotta felébredő társainak, és csatlakozott a vértanúkhoz. Az időjárás jósló regula úgy hangzik: Ha fagy a negyven vértanú napján, még negyven napig várhatjuk a zord időt. A negyvenes szám szentsége a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. A zsidó nép negyven évig vándorolt a pusztában, Illés negyven napot töltött elvonulva, Mózes és Jézus negyven napig böjtölt, negyven nap telik el a feltámadás és a mennybemenetel között stb. A zsidó naptár luniszoláris számításon alapszik, így negyven nap másfél holdhónapot jelöl. A magyar nép a tennivalóit a csillagokhoz igazította, főként a Nap és a csillagok egymáshoz viszonyított helyzete volt meghatározó. A munkákat is negyven napos ciklusokban számolták, alapul véve a Napot, ami mintegy negyven napra homályosítja el a nappálya mentén lévő csillagok fényét. A népi parasztkalendárium negyvenes napjai az időjárás meghatározásban fontos szerepet játszó napok, melyeket követő negyven nap időjárásáról adtak felvilágosítást. Ilyenek például: vízkereszt (január 6.), Pál fordulása (január 25.), gyertyaszentelő (február 2.), a negyven vértanú (március 10.), József (március 19.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Medárd (június 8.) stb.

            
Március 12. - Nagy Szent Gergely napja     

Népies neve a "sziklához láncolt Gergely" pápa élettörténetének számos legendája született. Az egyházi zene megreformálása neki köszönhető, tiszteletére nevezték el gregoriánnak. Bencés szerzetesből lett pápa. Atyai örökségből hat kolostort alapított Szicilíában, és egyet Rómában. Amikor a Tiberis megáradt, és az ár sok dögöt sodort a partra, pestisjárvány robbant ki. Ennek a pápa is áldozatul esett, helyette akarták Gergelyt megválasztani, de a tisztség elől az erdőbe menekült. Angyali jel vezette nyomra az őt keresőket. A pestisjárványt egy - Lukács evangélista által festett - Mária képpel szüntette meg. A megpróbáltatások végét Mihály arkangyal jelezte, megjelent az eseményről később elnevezett Angyalvár tetején, és véres kardját megtörölve visszadugta a hüvelyébe. A névadó legendája szerint újszülöttként hordóba zárták, és tengerre bocsátották. Egy halász találta meg, aki felnevelte. Később rádöbbent, hogy saját anyját vette feleségül. Ekkor vezeklésként egy tengeri sziklához láncolta magát. Egyik középkori legendájában egy kételkedő asszony számára kért jelet, ekkor a szent ostya átváltozott Krisztus ujjává. Ez a híres Gergely pápa miséje. Az ő napján toboroztak diákokat az új tanévre. A középkorban tavaszkezdő, melegváró napnak számított.

            
Március 17. - Arimathiai József napja     

Előkelő származású zsidó tanácsúr volt, Jézus titkos tanítványa. Nikodémussal együtt temették el Jézust. Személyesen kérte ki a holttestet Poncius Pilátustól, saját sírboltját engedte át Jézusnak, és a saját pénzéből biztosította a bebalzsamozáshoz szükséges eszközöket. Érdekes kapcsolatot találunk Cyrenei Simon és Arimathiai József feladata között. Simon hordozta Jézus helyett a keresztet, részt vállalt a megpróbáltatásokban, mintha egy beavatási út első három fokát látnánk beteljesedni, melynek középpontjában a keresztre feszítés áll, Jézus Krisztus, avagy analógiában a kis én halála. A hétfokú beavatási út utolsó három foka Arimáthiai Józsefnél teljesedik be, hiszen ő veszi le a keresztről a holttestet, temeti el és "segíti elő" ezzel a feltámadását, analógiában a végső célt, a feloldódást a nagy Énben. Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával. Börtönbe zárták étlen-szomjan, mégis túlélte. Eledelét a Szent Grál biztosította, melynek őrzője volt. A Szent Grál eredetéről és kinézetéről számtalan történet kering. A szellemtudomány szerint a Szent Grál az "égből" materializálódott, Noé vette először kézbe. Egy legenda szerint Lucifer bukásakor a fejéről leeső korona smaragdjából lett a Grál. A felbukkanásától kezdve folyamatosan őr vigyázta. A Grál-kehely az utolsó vacsora kelyhe, a helyszínként pedig Arimathiai József háza szolgált. Ebben a kehelyben fogta fel Arimathiai József Jézus Krisztus vérét a kereszt alatt (és a halála után is). Arimathiai József kiszabadulása után egy tizenkét fős csapattal elvitte a kelyhet Angliába. Itt megépítik az utolsó vacsora asztalának pontos mását. Ez az első Grál-asztal, pontosan tizenkét ember fért köré. Felépítik az első Grál-templomot, melyet Szűz Máriának szentelnek. Ez a szent hely válik a Grál-kehely őrzőjévé. Arimáthiai József halála előtt húga férjének, Bronnak adja át a Grál-királyságot. A leghíresebb Grál-történetben Parszifál (alias Mani) Grál-király családja az Anjou-házzal állt kapcsolatban, így egyebek között Nagy Lajos is a Grálok ivadéka. Lajost bensőséges szálak fűzték a pálosokhoz, akik hazánkban egyedül tartották számon Arimathiai József ünnepét.

            
Március 17. - Longinus napja     

Római századosként szolgált Jézus idejében. Ő vezette a kivégzőosztagot Jézus keresztre feszítésénél, az ő lándzsája nyitotta meg Jézus oldalát, melyből vér és víz folyt ki. A kereszthalált követő sötétség és földindulás hatására megtért. Utána megbetegedett, szemét Krisztus vérének egy cseppje gyógyította meg. Megtérése után tanított, ördögöt űzött. Mivel nem szolgált a pogány isteneknek, fogait kitörték. Az őt üldöző fejedelem megvakult. Longinus azt mondta neki, hogyha őt megöli, újra látni fog. A fejedelem megölte, újra látott, és a holttest mellett megtért. A lándzsához számos legenda kötődik. Úgy tartják, hogy aki birtokolja a lándzsát és a Szent Grált, azé a világ feletti uralom. Kérdés persze, melyik világ feletti.

            
Március 19. - Szent József napja     

A gyermek Jézus nevelőapja és Mária jegyese volt. Foglalkozását tekintve ács, ezt a mesterséget tanította meg Jézusnak is. A Bibliából keveset tudhatunk meg róla, bár annyi kiderül, nem kis feladatot vállalt magára a nevelőapai szereppel. Az első próbája akkor történt, amikor tőle érintetlen jegyese áldott állapota tudomására jutott. Csöndesen akarta Máriát elbocsátani, de az Úr angyala megjelent neki, és elárulta a titkot, a gyermek a Szentlélektől fogant. Jézus születése után álmot látott, hogy meneküljön családjával Egyiptomba, majd amikor a veszély elmúlt, egy újabb álom késztette őt a visszatérésre. A Szenthagyomány szerint "fia" karjai között halt meg, még Jézus színrelépése előtt. A családi összetartó erő jelképe. A kistelkiek szerint, ha neve napján böjtölünk egy elhunyt rokonunk lelki üdvéért, az nyomban megszabadul a tisztítótűztől, és még aznap jelt ad.

            
Március 21. - Benedek napja     
            
Szentéletű remete volt. Ezen a napon született meg az égben. Legendája az Érdy-kódexben maradt ránk. Három évig böjtölt Subiaco egyik megközelíthetetlen sziklabarlangjában. Egy szerzetestársa eresztett le neki vizet ezen idő alatt. Az ördög elhatározta, hogy megöli Benedeket, ezért először "megölte" a szerzetestársát, majd eltörte a külvilágba jelző harangot. Az isteni gondviselés mentette meg a haláltól, oly módon, hogy a közeli város püspökének álmában megüzente, hogy Benedek bajban van, segítsen neki. Névünnepe a tavaszi napéjegyenlőség napja. Az ismert mondás: "Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget." - hirdeti tavaszt hozó erejét. Eredetileg a fiatalabb Jakab apostol ünnepe volt ezen a napon.

            
Március 24. - Gábriel arkangyal napja     

Az evangéliumok és a hagyomány szerint Isten küldönce. Nevének jelentése: "én erőm: az Isten." A számos megjelenése közül (pl. Keresztelő Szent János és Szűz Mária születésének megjövendölése) a legfontosabbnak Máriával való találkozását tartjuk. Lukács evangéliumában név szerint is szerepel: Ő közölte Máriával a hírt, hogy a Szentlélektől gyermeket fogan, a Messiást. Nemcsak a keresztények tartották nagy becsben, hanem a zsidók és később a muzulmánok is. Az iszlám úgy tartja, hogy Gábriel az Igazság szelleme, aki lediktálta Mohamednek a Koránt. A zsidó hagyomány szerint Gabriel választotta szét a Vörös-tenger vizét, amikor a zsidók Egyiptomból menekültek. Szellemtudományi megközelítésben az arkangyalok az angyali hierarchia tagjai. Az ember feletti első hierarchia az angyalok csoportja, a következő az arkangyaloké, az ember feletti harmadik hierarchia pedig az archék serege. Ők hárman együtt alkotják a III. hierarchiát és a legszorosabb kapcsolatban állnak az emberrel. Az angyalok egyes embereket vezetnek, az arkangyalok népeket, az archék az egész emberiséget. A III hierarchia tagjait feloszthatjuk aszerint, hogy milyen bolygókkal jelzett típusba tartoznak. (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz). Gábriel arkangyal a Holdarkangyalok vezetője. Impulzusa a családot, a vérségi kötelékeket és a nemzetiségtudatot erősíti. A természettudományos gondolkodást segíti elő, ezért a természettudományok fejlődése neki köszönhető. Ő a halál utáni ítélő bizottság egyik bírója. Minden korszakot meghatároz egy főarkangyal, ilyenkor hatása felerősödik. Gábriel ideje a múlt században járt le, azóta Michael, a Nap képviselője van "uralmon".

        
Március 25. - Gyümölcsoltó Boldogasszony napja   
 
            
Az oltás és a szemzés szakrális napja volt nálunk. Jelzi a fecskék visszatérését is. Napja a hagyomány szerint egybeesik Jézus szűz fogantatásának napjával. (Kilenc hónap választja el Karácsonytól.) Jézus szűz fogantatása sokféleképpen értelmezhető. Az egyik értelmezés szerint Máriának az volt az első érintkezése férfival, akitől Jézus megfogant. Tehát Jézus szűzen fogant. A jeruzsálemi Talmud azt írja, hogy szűz az a nő, aki még nem látott vért, vagyis, aki (még) nem menstruál, de képes megfoganni. Ez csak tiszta életmódon élő nőknél lehetséges. Szűznek csupán a menstruáció tekintetében nevezik, de nem a szüzesség mai fogalma értelmében. Mani tanításaiban az áll, hogy a fényből sűrűsödött össze a férfimag Mária testében, amitől megfogant. Az átlagembereknél Nap => Fény => Étel => Férfi a fény útja, mely által a férfi testében keletkezik a férfimag. Mária esetében az ő testében keletkezett! Többféle magyarázat is született arra az egybeesésre, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napja egyben Jézus fogantatásának napja is. Az egyik az a lelkünkben élő tudás, hogy a gyermek az anyaméh gyümölcse. Jézus fogantatása különleges, mintahogyan az oltás sem a szaporodás hagyományos módja. A szűz fogantatás jelentősége ott is megmutatkozik, hogy így Jézus nem örökölte az eredendő bűnt, ami a hagyományos fogantatás révén jut tovább az utódba. Jézus bűntelenként jött a Földre, hogy általa nemesebbé váljunk, ahogy az oltás során is nemesedik a fa és annak gyümölcse.

            
Március 25. - Dízmász napja     

Ő volt a jobb lator. Az élettörténete nagyon kalandos. Édesapját sohasem ismerte, édesanyja pedig a legősibb foglalkozások egyikét űzte. Dízmász rátámadt az egyik férfivendégre, ezért anyja elzavarta otthonról. Csavargó lett, dolgozott földeken, szolgaként, kitanulta a csalást és a lopást. Életútja során többször botlott Jézusba. Minden találkozás egyre közelebb vitte őt a megtéréshez. (Először hasonló csalónak gondolta Jézust, mint ő maga és a "trükkjeit" akarta megtanulni tőle.) Több okból is kereste a hatóság, ebből az egyik "halálos bűne" az volt, hogy ellopta az emberek bűneit "átvállaló" áldozati bakkecskét, ezzel megakadályozta, hogy a nép bűnei megsemmisüljenek. (A bakkecskét végül megtalálták és annak rendje és módja szerint a szakadékba dobták.) Keresztre feszítésének ez volt a fő oka. Amikor Jézus a kereszten volt, a tömeg és a bal oldali lator szidalmazta, gúnyolta. Dízmász a védelmébe vette. Jézus azt mondta neki ekkor: "Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk. 23, 43) Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus áldozata óta lehetőségünk van az (asztrál) mennybe jutni, bűneink ellenére is, ha hiszünk Krisztusban, ha elfogadjuk a kegyelemet. Dízmász a halálraítéltek és halálra várók patrónusa.

            
Március 27. - Remete Szent János napja     

Egyiptomi ácslegény volt. 25 éves korában kivonult a pusztába. Egy öreg remete vezette őt be a lelki életbe. János engedelmes és kitartó volt. Egy ízben a vezetője a szeme láttára bedugott egy száraz ágat a homokba és meghagyta neki, hogy napjában kétszer öntözze meg. A víz kb. félórányi járásra volt. János egy évig minden nap kétszer oda-vissza megtette az utat a rekkenő hőségben. Később befalaztatta magát egy cellába. Csak annyi nyílást hagyott, ahol az ételt beadták neki. A hét öt napján Istennel társalgott, szombat és vasárnap felkeresték az emberek, hogy tanácsot kérjenek tőle. Így élt több mint 50 évig. Az egyiptomi remete szentek élete és tanításai nagyon tisztán tükrözi a Krisztus-impulzust.

            
Április 1. - Júdás felakasztásának napja     
            
Rossz vetési napnak tartották. A gyerekeket megvesszőzték ezen a napon rakoncátlanság ellen, de meg is ajándékozták őket. Az április elsejei bolondozás újabb keletű szokás nálunk, német közvetítéssel jutott be hazánkba. Érdekes egyezés található a Tarot kártya akasztott lapján, ahol egy bolond külsejű ember van felfüggesztve. Júdás árulását az egyház évszázadokig a gonoszsága bizonyítékának tartotta. Pedig nem ilyen egyértelmű a dolog. Júdás zelóta volt, egy olyan nacionalista rend tagja, akik a zsidó nép felszabadítására törekedtek. A Messiásban a királyt várták, aki ledönti a római igát. Júdás árulása ezáltal egészen más megvilágításba kerül. Júdás talán azért adta fel Őt a papoknak, mert azt remélte, hogy Jézus végre megmutatja erejét az ellenségnek és kiszabadítja magát. Mekkora lehetett a fájdalma, amikor rádöbbent, hogy halálra adta szeretett mesterét! A tanítványok közül ő volt az egyetlen, aki nyíltan felvállalta Jézust, amikor visszament a főpaphoz a pénzzel és azt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért... Péter Jézus elfogása után háromszor tagadta meg Őt, ahogyan ezt Jézus előre meg is jósolta. Jézus megbocsátott Júdásnak és Péternek is. Péter elfogadta Jézus bocsánatát és a bűneit akasztotta fel, Júdás nem tudott megbocsátani magának és saját magát akasztotta fel. Júdás története arra emlékeztet minket, hogy a megbocsátás magunk felé is nagyon fontos.

            
Április 2. - Egyiptomi Szent Mária napja     
            
Alexandriai örömlány volt 12 éves korától. Egyszer Húsvét előtt, feltámadt benne a vágy, hogy ő is elmenjen a szent sírhoz. A hajóútért a testével fizetett a hajósoknak. Megérkezvén a templomba akart menni, de négy napon át nem tudott belépni. Végül a templom falán lévő Szűzanya kép előtt leborulva kérte a kegyelmet és a bocsánatot. Megfogadta: megjavítja életét. Ekkor bemehetett a templomba és ott üzenetet kapott az égből. Vegyen három kenyeret és menjen a pusztába élni. Mária megcselekedte. Negyvenhét évig élt a pusztában a három kővé aszott kenyéren. Szörnyű testi kísértéseknek volt kitéve. Teste megfeketedett, lelke megviláglott. Porhüvelyét Zoszimusz szerzetes egy oroszlán segítségével temette el. A testi kísértések ellen az ő közbenjárása a védelem.

            
Április 30. - Sienai Szent Katalin napja     

1347. március 25-én született Sienában, a család 25. gyermekeként; ő lett a kedvenc. Hatéves korában megjelent neki Krisztus főpapi ruhában Szent Péterrel, Szent Pállal és Szent Jánossal együtt. Hétéves korában szüzességi fogadalmat tett, de a családja nem vette komolyan, és később férjhez akarta adni. Katalin Jézushoz menekült, és kitartott elhatározása mellett. Végül a családja nem erőltette tovább a dolgot. Katalin soha nem lett apáca, nem tartotta magát méltónak rá. A harmadrendi domonkosokhoz csatlakozott. 1363-tól házuk pincezugában élt, csak a templomba járt ki, és kizárólag a gyóntatójával beszélt. Először a húst hagyta el, majd a többi ételt. Élete végén a kenyeret és a zöldséget - egyetlen táplálékát - is elutasította, és csupán az Oltári szentséget vette magához. Három év múlva Krisztus ismét megjelent neki, és eljegyezte őt gyűrűt húzva az ujjára. Krisztus sebeit is megkapta, a fájdalmakkal együtt. Krisztus szívet cserélt vele, és elküldte az emberek közé a béke és az igazság angyalaként. Innentől kezdve szolgálta a betegeket és a szegényeket. Neki köszönhető, hogy a Pápa Avignon-ból visszatért az Örök Városba. Halála évében nagyböjt idején ágynak esett, iszonyú kísértéseknek volt kitéve. Végül Isten békéjében, nyugodott el, 33 esztendős korában.

            
Május 1. - Fülöp és Jakab apostol napja     

Május elseje régi pogány ünnepnek számított. A májusfa állítás szokása, és a zöldfarsang kötődik ehhez a naphoz. Az egyház velük szentesítette az ősi, nem keresztény hagyományokat. Nem sokat tudunk róluk. Fülöp Betszaidából való halász volt, mint András és Péter. Ő az ötödik az apostolok között. János evangéliuma említi őt bővebben. Az utolsó vacsora alkalmával megkérte Jézust: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég lesz nekünk." Jézus eképpen válaszolt: "Már oly régóta vagyok veletek, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta! Legendája szerint Hierapoliszba ment téríteni. Ellenségei el akarták veszejteni, ezért éjszaka egy zöld ággal jelölték meg a házát, ahol megszállt. Az Isten angyala reggelre az összes házat zöld ággal díszítette föl. Végül Hierapoliszban szenvedett vértanúhalált. Fülöp Andrással Szkítiában térít, ezért képe megtalálható a magyar Szent Koronán, jelezve számunkra a szkíta- magyar "leszármazási ágat", és főképpen azt, hogy a magyar nép nem csak ezer év óta keresztény. Az ifjabbik Jakab, Alfeus fia a kilencedik a tanítványi sorban. Az "Úr testvérének " szokták nevezni. A hagyomány Jézus unokatestvérének, és Tádé apostol testvérének tartotta.. Róla sem tudunk sokat, de az bizonyos, hogy esszénus, azon belül is a nazireusok közé tartozott. Soha nem evett húst, nem ivott alkoholt, rendszeresen böjtölt, és haját kettéválasztva hordta. Az esszénusok vagyonközösségben éltek, kivonulva a pusztába. Feladatuknak Jézus Krisztus eljövetelének előkészítését tekintették, és az emberek felkészítését, hogy be tudják fogadni a Krisztus impulzust. A keresztelés náluk többszöri és zárt rituálé volt (míg Keresztelő János egyszer keresztelt és nyilvánosan). Egy nap csak egyszer ettek, közösen. A beavatásuk során azt a 42 nemzedéket látták meg, akik előkészítették Jézus fizikai testét. Jakab az esszénusok vezetőjeként tevékenykedett. A pükösdi események után ő lett Jeruzsálem első püspöke. "Igaz" Jakabnak nevezték, és a nem keresztény zsidók is tisztelték. Kr. u. 62-ben elfogták a mózesi törvények megszegése miatt, és megkövezésre ítélték. A templom tetejére állították, és felszólították, hogy tagadja meg Jézust. Mivel nem tette, a mélybe taszították, és utána agyonverték. Egy posztókészítő az ollójával szétzúzta a fejét. Attribútuma is ez a szerszám lett.

            
Május 3. - A Szentkereszt megtalálásának napja     

Nagy Konstantin császár - mivel Krisztus jelével, a kereszttel győzött Maxentius felett - elhatározta, hogy megkeresteti a Szentkeresztet. Édesanyját, Szent Ilonát bízta meg a feladattal, aki álmában meglátta, hol temették el. Valóban megtalálták azon a helyen, de nem tudták eldönteni, melyik Jézus Krisztus keresztje a három közül. Egy súlyos beteg asszonyhoz érintették őket, és a Megváltó keresztjétől meggyógyult. A kereszt hosszabbik szárát az ottani templomba építették be. A rövidebbiket a szegekkel együtt Konstantinápolyba vitték, majd Rómába, ahol ma is találhatóak. A magyar legendairodalom úgy tartja számon, hogy Ádám halála után fia, Seth három, az Élet fájáról származó magot tett apja nyelve alá, melyekből három örökzöld fa: cédrus, ciprus és olaj vagy fenyő nőtt ki. Ezekből ácsolták Krisztus keresztjét. Így a halál fája az élet fájává változott. Az ádámi lélek testvérlelkét (duállelkét) visszatartották a magasabb világokban, így nem esett át a bűnbeesésen. Nátháni léleknek hívják őt, és testet öltött Jézusban elősegítette a Megváltást oly módon, hogy magába fogadta a Krisztust a Jordán keresztelőnél. Ádám révén történt a bűnbeesés, Jézus révén pedig a feltámadás. Ezért mondja Pál apostol, hogy Jézus az új Ádám. Jézus Krisztust valószínűleg nem a hagyományos, hanem T-alakú kereszten feszítették meg, római szokás szerint. Azért vált mégis az általunk ismert kereszt a kereszténység szimbólumává, mert a jel az egyiptomi hieroglif írásban a Megváltót jelöli. Nagyon sokféle kereszt létezik. Az egyenlő szárú kereszt ősidők óta használt égtáj-szimbólum, tér-idő jelkép. Az egy vízszintes vonalat tartalmazó kereszt az angyali hierarchia szimbóluma, a kettős kereszt az arkangyali hierarchiáé, a hármas kereszt pedig az archéké. Az egyiptomi kereszt az "élet" hieroglifája. Számos szent jelképe a kereszt. Pl.: kereszt, mint bot Fülöp apostolé, a nádkereszt Keresztelő Szent Jánosé, a kereszt liliommal Sienai Szent Kataliné.

            
Május 6. - Olajbanfőtt Szent János napja     

Ez az ünnep egy csodáról emlékezik meg, ami János apostollal történt. A legenda szerint Domitianus császár idejében a már öreg evangélistát forró olajjal teli katlanba vetették, ahonnan sértetlenül, sőt megfiatalodva lépett ki. Az esemény színhelyén épült a római "Latin kapu előtti Szent János" templom. János apostolról fontos tudnunk, hogy őt nevezték a szeretett tanítványnak, továbbá a tanítványok közül egyedül ő volt jelen Jézus keresztre feszítésénél. A Megváltó ekkor rábízta édesanyját, Szűz Máriát. János eljutott az intuitív megismerési szintre (szellemi egység-élmény), míg Péter és Jakab csupán az inspirációs tudatállapotot (szellemi hallás) érték el. Egyedül az imaginációs képességgel (szellemi látás) bírt minden tanítvány. János azonos a feltámadott Lázárral. Szellemtudományos kutatásokból ismerjük az inkarnációs láncát (a rózsakeresztes irányzat képviselője): Lázár/János , Flor (a Grál legendában szerepel) , Rózsakereszt Krisztián , Saint Germain.

            
Május 10. - Jób napja     

Jób könyve a Biblia legrégibb könyve. Még Atlantisz idejében íródott. Története az emberiség "Jóbbá" válását mondja el. Jób az általunk Buddhaként ismert szellem egyik bódhiszattva inkarnációjaként élt. Jób könyve arról szól, hogy Isten szabad kezet ad a Sátánnak Jób megkísértésére; mindent elvehet tőle, csak az életét kell meghagynia. A Sátán elveszi Jób gyermekeit, feleségét, vagyonát, barátait és az egészségét is, de hite nem törik meg. "Az Úr adta, az Úr elvette, áldassék az Úr neve...", "...én tudom, hogy megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent." Nem érti szenvedései okát, úgy érzi, ő nem tehet róla. Végül felismeri gyarlóságát, és bűnbocsánatot tart. Igaz hite elnyeri jutalmát, Jób mindent visszakap többszörösen is, hosszú ideig él, az élettel betelve.

            
Május 16. - Nepomuki Szent János napja     
            
Csehország patrónusa. Az egyik olyan ritka szent, akit a gyónási titok megtartása miatt öltek meg 1393. május 16-án. Falusi parasztcsaládból származott, Pomuk (ma Nepomuk) helységből. A prágai egyetemen tanult, a prágai püspök szentelte pappá. Kitűnő szónoki képességgel rendelkezett, ezért hamar felfigyelt rá egész Prága. Egyaránt ostorozta a gazdagok és a szegények bűneit is. Nagy hatást gyakorolt a népre, szent beszédei után elárasztották a gyóntatószékeket. A király, Vencel is felfigyelt rá. Meghívta, vezesse a királyi kápolnában a nagyböjti lelki gyakorlatot. Ezután a királynő felkérte gyóntatójának. A király egy mérgezési kísérlet után mindenkire gyanakodni kezdett. Feleségét hűtlenséggel gyanúsította, s Jánostól akart erre bizonyítékot szerezni. János szája sem ígéretekre, sem kínzásokra nem nyílt meg. Végül megkötözték és vízbe dobták. Mennyei fény vette körül testét, égő gyertyák világítottak a folyóban - tartja a hagyomány.

            
Május 26. - Néri Szent Fülöp napja     

Firenze szülötte, Néri Fülöp mindenki kedvence volt közvetlensége, vidámsága és vicces természete miatt. 1515- ben született. Iskoláit a domonkosoknál kezdte, gyakran olvasta a Szentírást. Tizennyolc éves korában apja egy gazdag kereskedő nagybátyjához küldte, hogy segítsen neki, de három évnél tovább nem bírta a kereskedést. Inkább a régi egyiptomi remete szerzetesek lelki útmutatásaiban merült el, sokat imádkozott és látomásokban részesült. Az egyik ilyen alkalommal úgy látta, egy tüzes golyó hatolt be a száján át egészen a szívéig. Egy másik imaginációjában Keresztelő Szent János felszólította, hogy menjen Rómába és ott éljen úgy, mint a remeték a sivatagban. Fülöp engedelmesen odament és krisztusi szegénységben élt. Eleinte teológiai előadásokat hallgatott, majd abbahagyta tanulmányait és napjait utcai apostolkodással töltötte. Alig aludt, alig evett. Szeretetteljes természetének senki sem tudott ellenállni, egész lényéből sugárzott a csodás, belső egyesültség az Úrral. Harminchat esztendős korában pappá szentelték. Ezután megalapította híres oratóriumát. Egyre növekvő számú fiatal közösséget gyűjtött maga köré. Együtt olvasták a Bibliát, imádkoztak, utána ki-ki dolgára indult a kórházakba és az utcára, segíteni a betegeknek, szegényeknek. Körmeneteket, búcsújárásokat szerveztek, melyekbe később még a bíborosok is bekapcsolódtak. A szent a pápák bizalmát is elnyerte. Csodákat tett, szentmiséin elragadtatásba esett. 1593-ban elérte, hogy lemondását elfogadják, visszavonult. 1595. május 26-án hajnali háromkor meghalt. Már 50 éven belül szentté avatták.

            
Május 30. - Szent Johanna napja     

Franciaország második patrónusa. Orléans-i szűz néven vonult be a világtörténelembe. Doutrémyben jött a világra 1413 körül. Szülei nagyon vallásosan éltek, gyermekeiket is így nevelték. Jeanne már fiatal korában erős vonzódást érzett Jézushoz, sokat járt templomba gyónni és áldozni. Rendszeresen imádkozott és böjtölt. Abban az időben dúlt a százéves háború, az ország romokban hevert és az északi területeket elfoglalták az angolok. Családjával menekülni kényszerült. Tizenhárom évesen fényes látomásban részesült, egy szózat arra buzdította: járjon gyakran templomba. A második jelenés során egy angyal felszólította siessen a francia király segítségére. A harmadik alkalommal újabb bátorítást kapott. Szent Katalin és Margit ígért neki égi oltalmat. Hosszas vívódás után jelentkezett a vaucouleurs- i kapitánynál katonának. A kapitány először kinevette, de a lány kitartása és tiszta élete meggyőzte őt, hogy Jeanne d’Arc nem bolond, hanem valóban szent. Vitézi ruhát öltött, kardot csatolt az oldalára, így kereste fel a trónörököst, VII. Károlyt. A király elfogadta a felajánlott szolgálatot. Johanna lelkesedése, kitartása feltüzelte az elcsigázott francia katonákat, és sorozatos győzelmeket arattak az angolok felett. Az első diadal Orléans megmentése volt. Reims visszafoglalása után VII. Károlyt a reimsi székesegyházban megkoronázták. A szent leány ekkor fel akart hagyni a háborúval, de a király nem engedte, sőt, szüleinek nemesi rangot adott. Jeanne-t 1430-ban Comapiégne várának ostrománál elfogták és a luxemburgi herceg eladta az angoloknak. Rouen városába vitték, egyházi bíróság elé állították, eretnekség, engedetlenség és boszorkányság vádjával. Saját francia nemzetének gyenge, angolokkal szimpatizáló képviselői ítélték máglyahalálra. A kivégzésén mindenki sírt. Halála előtt mindenkitől bocsánatot kért, még bíráitól is. Utolsó szavai ezek voltak: "Jézus! Jézus!" A francia király 25 évvel később hivatalosan elismerte ártatlanságát. Szent Johanna legnagyobb érdeme az, hogy működése révén a francia és az angol nép szellemi szempontból is kettévált. Ekkortól külön arkangyal vezeti a két nemzetet.

            
Június 1. - Áldozócsütörtök napja     

Ez egy vándorló ünnep, Jézus mennybemenetelének napja a keresztény hitben. E napon a hívek déli harangszóra a templomba siettek, hogy az Úr Jézust imádva utánaküldjék kéréseiket az ég felé. Úgy tartották, hogy Jézus távozása után a mennyország kapuja még egy óráig nyitva marad. Évszázadokon át a húsvéti gyónás-áldozás végső határideje volt. Jézus feltámadása után negyven napig járt közöttünk a Földön. Ezen időszak eseményeiről a kanonizált iratok elég szűkszavúan nyilatkoznak. A Pistis Sophiában már részletesebb leírást találunk Jézus akkori tanításairól: ezek a keresztény ezoterika alapját képező írások; míg Jézus keresztrefeszítés előtt adott igéi az exoterikus kereszténység kincsei. Jézus, feltámadása után halhatatlan, romolhatatlan testben járt közöttünk, nem hús-vér testben. Erre számos bizonyítékot találunk a Bibliában. Például a tanítványok nem ismerték fel, pedig előtte három évig folyamatosan együtt éltek vele. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Jézus az Olajfák hegyéről szállt a mennybe. Ezután megjelent ott két fehér ruhás férfi, és azt mondták a tanítványoknak: "Ez Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogy látáttok Őt felmenni a mennybe." Nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy Jézus Krisztus második eljövetele nem fizikai testben történik, hanem romolhatatlan, finomtestben.

 

Június 24. - János nap

János a pusztában élő szerzetesek védőszentje. Kereszteletlen csecsemőjüket vesztett asszonyok is az ő közreműködését kérték. Úgy tartották a pici "fent sír" a keresztvíz után és János segítségével képletesen meg kell keresztelni. A szentírás szerint hat hónappal előzte meg születésével a Megváltót. Édesapja Zakariás, akivel érdekes karmikus kapcsolatban állt. Előző életükben János Illés próféta, Zakariás pedig Mózes volt. Feladatuk kiteljesítéséhez kellett ez az apa-fiú viszony. Zakariásnak és feleségének, Erzsébetnek nem született gyermekük, idősek lévén már nem is reménykedhettek benne. Amikor Zakariás a papi szolgálatát végezte a templomban, megjelent neki egy angyal és megjósolta János születését. Zakariás kételkedett, ezért az Úr elvette a hangját. Egészen a fia születéséig nem tudott megszólalni. Ekkor beszélni kezdett, elmesélte mi történt vele, és kérte, hogy a gyermeket Jánosnak nevezzék. János az esszénusok között nevelkedett, a keresztelés rítusát is ott tanulta; de míg náluk ez az aktus sokszori és zárt, addig János nyilvánosan keresztelt és csupán egyszer. Fő feladata volt, hogy hirdette Krisztus eljövetelét. A vízkereszt arra szolgált, hogy a levegő elvesztése révén a tanítvány módosult tudatállapotba kerüljön, s ekkor betekintést nyerjen a szellemi világokba, hogy amit eddig megtanult, azt megtapasztalhassa. János keresztelésekor egy plusz hatalmas élményben is részesültek az emberek. Megpillanthatták a Naplényt, Krisztust, aki akkor közeledett a Föld felé. János ott keresztelt, ahol Illés átkelt a Jordánon. (A Keresztelő előző inkarnációja - mint már említettük - Illés próféta.) János-nap a tűzkereszt napja, amit népszokásainkban is megőriztünk: Szent Iván éjjelén fellobbanak a lángok és tűzugrással szentelik meg ezt az éjszakát. A János-napnak központi jelentősége van az évkör ünnepei között. Egybeesik a nyári napfordulóval. Először vizsgáljuk meg a Föld szemszögéből ezt a fontos dátumot. A Föld élőlény, ezért van fizkai teste, amin járunk-kelünk, éterteste és asztrálteste, amiben benne élünk. Rendelkezik éntudattal is, az emberhez hasonlóan. "Lélegzik" is, de nála egy "lélegzetvétel" egy évig tart. Karácsonytól János-napig "kilélegzik", János naptól Karácsonyig "belélegzik". A "belélegzés" során a Föld éterteste a belsejébe húzódik. A fejlődés szempontjából analógiásan ez az időszak a befelé fordulásnak kedvez. A kilélegzés során a Föld éterteste kitágul a Kozmoszba. A fejlődés szempontjából ez az időszak a kifelé fordulásra alkalmas. A befelé- és a kifelé fordulással együttjáró folyamatokat itt most egy táblázat segítségével ismertetjük: Alvás idején az ember fizikai teste és éterteste ott marad az ágyban, az asztrálteste és az énje kilép és a szellemi világba tér. Amikor az asztráltest belemerül a fizikai és étertestbe, de az én nem, akkor beszélünk álmodó állapotról. Ekkor az asztráltest átadja az étertestnek a szellemi világban átélt tapasztalatokat, és a csillagszférában begyűjtött erőket. A Föld asztrálteste is hasonlóképpen cselekszik. János- napkor kitágul a kozmoszba, és öntudatlanul megéli az Isteni Egységet. Amikor asztrálteste visszatér az éter- és fizikai testébe, az élmény tudatosul. János-napkor az embernek lehetősége van a Föld lelkéhez kapcsolódva ugyanezt az Isteni Egységet átélni. A Karácsony az Atya-erőket hordozza magában. A Húsvét a Fiú-erőket hordozza magában. A Pünkösd a Szent Szellem-erőket hordozza magában. Karácsonykor jó akaratra Húsvétkor szép érzésre Pünkösdkor igaz gondolatra János-napon mindhárom lélekrész tisztaságára szükség van! Ha mindhárom lélekrész egyaránt megtisztul, akkor megjelenik egy negyedik erő: a szeretet. Minden ember feladata megteremteni magában a szeretetet. Ekkor válunk Jézus valódi tanítványaivá, Krisztus valódi követőivé.