Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jézus tanítása az ÉLETRŐL

2010.09.02

Kép

Tanítás az Életről

 

 
 
Egy meditációmban Jézus tanított az Életről, amolyan példabeszédben…
 
Egy hatalmas Fénykapu előtt várt, amin együtt léptünk át, egy csodálatos és hatalmas üvegházba.
Ez az üvegház olyan volt, mint egy pompázatos télikert, mindenfelé növényekkel. A fala körben üveglapokkal kirakva, melyen keresztül a nap ragyogott be.
Ahogyan körbesétáltunk ebben a kertben, Jézus az életről beszélt:

 

-       Amit itt látsz, az a Teremtés Kertjének egy darabja. Nem szakadt ki belőle, csak meghatározott tere van, mely egyedileg minősíthető. Ez a tér lehet a te életed, a te kerted, a te teremtésed. Amit itt teszel, annak gyümölcsét te élvezed, vagy tetszés szerint megoszthatod másokkal, ha behívod őket a kertedbe, így akár illatos virágaidból is megajándékozhatod őket. Itt te vagy a gazda és bármit is teszel te számolsz el vele MAGADNAK.
     
-       Ez a kert az élettered, itt te ápolsz és gondozol mindent. Ha öntözöd, táplálod, virulnak virágaid körülötted, boldogság ránézni. Ha elhanyagolod, gazos és elvadult lesz. Nem gyönyörködtet téged, és elveszel indáinak sűrűjében. Az utakat, ágyásokat te alakítod ki a lelkedben élő rend szerint, hiszen életed kertjének tervét ott őrzöd, és mint jó kertész a terv szerint haladsz. A színeket te rajzolod érzéseidnek, gondolataidnak megfelelően, s kerted téged tükröz vissza. Ha boldogan és szeretettel dolgozol, a kert ragyogó és fényes képet tükröz rólad. Ha szenvedésként éled meg, és a hátad közepére kívánod mindezt, a munka egyre fárasztóbb lesz számodra, melyet már csak a megszokás rutinszerű mozdulatai irányítanak. Ekkor, bár kerted növényeit életben tartod, de színük és formájuk nem a pompát, hanem a lelki sivárságot mutatja.
 
-       Ez a törődés egyben próba is kitartásodra és elhivatottságodra. Gondozni valamit felelősséggel jár. Minden nap szeretettel körbejárni és mindent üdvözölni. Észrevenni azokat az apró dolgokat, melyekben változtatás szükséges. Megvizsgálni a földet, szükséges-e az öntözés, táplálás? Figyelni a növények fejlődését és örömmel rácsodálkozni minden kipattanó rügyre és nyíló virágra. Tudni és ismerni minden apró fűszálat és lombot. Nemesíteni őket és szeretettel megnyesni a vadhajtásokat, hogy ne vegyék el az életerőt, mely a gyümölcsöt érleli. Minden nappal szebbé, jobbá tenni mindezt, hogy jó legyen benne lenni. Büszkének lenni minderre, minden pillanatban.
 
-       Ugyanakkor ügyelned kell magára az épületre is, hiszen ha az ablakokat nem tisztítod, az éltető napsugár nem tud beáradni, és növényeid fény híján elsorvadnak. Tisztítanod és ápolnod kell azt a teret is, mely helyet ad kertednek, melyben létezik, él és fejlődik. Óvnod kell állagát, karban kell tartanod az épületet, hiszen ez alapján mutatod már messziről birodalmadat.
 
-       Mikor mindez elégedettséggel és hálával tölt el téged, felelősséged megérted és felvállalod, akkor büszkén tárod ki kerted kapuját a Világra, hogy mindezt megoszd és megmutasd.
 
-       Mikor ez megtörténik, és kilépsz kapudon, furcsa felfedezést teszel. Nem azokon a körülötted lévő kerteken csodálkozol el, melyeket már eddig is láttál az ablakodon át, hanem a mindezt körülvevő tájon. Elámulsz azon az érzésen, ami eltölt téged a bizonyossággal:
     
      Hiszen egy hatalmas határtalan kert van körülötted! Ugyan azokkal a fákkal, bokrokkal és virágokkal. Ugyanaz a fű zöldellik a réten, mint a te kerted ágyásaiban.
 
-       Hogyan is nem vetted eddig észre?
-       Mert először meg kellett tanulnod mindezt Önmagadban meglátni, hogy körülötted is észrevehesd! Míg fel nem ismerted sajátosságait a saját életedben a Teremtés törvényszerűségeinek, a felismerés nem juthatott el hozzád. Nem értetted volna meg a lényegét: Akkor vagy képes meglátni valamit körülötted, ha az benned is megvan és felismered. Mit számít addig egy darab kő, míg meg nem látod, igen, pont ez hiányzik az egyik virágágyásom szegélyébe…
 
-       Lehet, hogy mindez most még nem igazán érthető, de figyeld meg az életed és lásd, te hogyan gazdálkodsz azzal, mit Atyádtól kaptál? Kiválasztottál magadnak egy kertet (életet), amelyikért felelőséget vállaltál, hogy gondozod, és olyanná teszed, amilyennek lelkedben megálmodtad. Kaptál hozzá egy területet (életút) és egy épületet (test), hogy végezhesd a dolgod. Minden nap felébredsz, és ott a lehetőség a törődésre, a gyönyörködésre, a gondoskodásra. Ott a lehetőség megélni azt, hogyan telepíted kertedbe például az öröm rózsáit. Minden emlékedet beülteted ide és ők azt ragyogják vissza rád, mi te magad vagy.
 
-       Ezért a legjobb amit tehetsz, hogy végigjárod a kertedet, és mindent alaposan megnézel és felismersz. Ahol gyomot látsz, azt kiszeded, ne gátolja növényeid fejlődését. Minden nap szeretettel megöntözöd, táplálod és gondozod őket, hogy büszkén tekinthess végig műveden.
 
-       Amikor már minden nap azzal a boldog és elégedett mosollyal kezdesz neki a magadról való gondoskodásnak, ami teljessé teszi életedet, még furcsább dolgot fogsz észrevenni:
 
      Üvegházad falai leomlanak, és kerted már nem az egész részeként, hanem határtalanul nyilvánul meg körülötted és benned. Minden a tiéd, mert a Mindenben Egyként vagy jelen!
 
-       Ekkor a Teremtés tudatos résztvevőjévé válsz, és Önnön Életeddel az isteni Akarat kinyilvánítójaként Létezel!
 
Ez az, amit mind kerestek! Ez a Teljesség!
 

Mosolyogva körbemutatott ezen a Teljességen, mely úgy pompázik mindannyiunkban, ahogyan azt Isten megteremtette, és csak rajtunk áll az, hogy észrevesszük-e, meglátjuk-e mindezt?

Köszönöm a tanítást.

www.kristalycsakra.eoldal.hu