Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Holddal kapcsolatos mitológia

2010.03.27

 

Kép

A Hold mitológiája

A Rák csillagjegy ura a Hold, mely állandó változásaival, a szinte látható mozgásával, a Naphoz és a Földhöz kötődő sokféle vonásával, a fény és sötétség váltakozásában játszott szerepével számos elbeszélés, történet ihletője.

A termékenység ritmusát tükröző holdciklusok váltakozása érthetővé teszi, hogy a legtöbb hiedelem szerint a Holdat az istenség női aspektusaként, Holdistennőként tisztelték. 

A Hold különböző fázisaihoz kapcsolódó Holdistennő alakok a nőiség különböző arculatát tükrözik. S mivel a változékony formájú Holdhoz társított tulajdonságok épp oly sokfélék mint maga a Hold, természetes, hogy a régi civilizációkban több Holdistennő is előfordult.

Ezek általában nagy istennők voltak. Sőt, mindig valamelyik legnagyobb istennő, akinek a sokoldalúsága eleve kizárja az égitesttel való teljes azonosíthatóságot.

Szeléné mítosza

A görög mitológiában Szeléné, Hüperión és Theia leánya volt a Hold istennője.  ám az égen látható Szeléné istennőhöz inkább a héróinák álltak közelebb, a hősmonda vadásznői és futóbajnoknői, a női üldözők és az üldözött szüzek, hisz az emberek hamar felismerték, hogy a Hold és a Nap gyorsan változó egymásutánjának ezek a képek felelnek meg.

Azokból a régi istentörténetekből viszont, melyekben a tehén alakú holdistennő a napbikával üli nászát, a késői ábrázolásokon csak Szeléné ökrösfogata maradt fenn, miután előbb már ábrázolták kétlovas kocsival is, ellentétben Héliosz négyesfogatával.

Más ábrázoláson Szeléné magányosan vágtat, hol ökör- vagy lóháton, hol öszvéren vagy szarvason. Homérosz szárnyas égi lénynek szólítja az iliászi himnuszban, de más mítoszban egy bakkecske, s egyszer még maga Pán - Hermész és egy nimfa fia, egy későbbi hagyomány szerint Pénelopé fia -, a kecskelábú, kecskeszarvú pásztoristen is fölkapta a hátára, aki báránybőr subában csábítja el őt.

A Szeléné néven kívül, mely összefügg a „világosság” szóval, az égen megjelenő istennőt Ménének is hívták. Ez a görög Mén szó nőnemű alakja, mely a holdat jelölte, de a hónapot is, és Kisázsiában egy Holdistent is neveztek így.

Apollodórosz Mitológiájában szó van Szeléné és Zeusz nászáról, melynek következtében a Holdistennő Pandiát szülte az ég urának. Vagyis, a szó jelentése szerint, az „egészen világító”-t vagy „egészen fényes”-t, mely a teliholdas éjszakák világosságára utal.

Ez a két történet a görög mitológiához tartozik, a későbbiek, Szeléné Héliosszal, vagyis a Holdistennő a Napistennel az égen látható alakjukban megült násza már későbbi mese, mely Euripidesznél fordul elő.

A csillagjegyekhez fűződő szimbólum Szelénét Héliosz testvéreként tartja számon, mely ugyanolyan testvéri lény volt mellette, mint Artémisz Apollón mellett. Nászuk teljesen láthatatlan, az alvilági szférákban maradt, ahol mindkettőjüknek még a nevük és a megjelenési formájuk is más, mint az égen.

A Holdistennő egyetlen híres szerelemtörténete kisázsiai eredetű, mely egy barlangban játszódik le: Apollonius írásában Szeléné, amikor a kisázsiai Latmosz hegygerinc mögött eltűnik, Endümiónt, a szép kedvesét látogatja meg, aki ott alszik egy barlangban. 

A szép ifjú az összes ábrázoláson pásztor vagy vadász alakjában látható, aki örökösen alszik. Eredetileg maga a Holdistennő ajándékozta meg ezzel az adománnyal, hogy mindig szépen és fiatalon találhasson rá a barlangban és álmában megcsókolhassa. Maga a név olyasvalakit jelöl, aki „belül van”, vagyis kedvese ölelésében, mintha közös lepelben, burokban lennének.

Egy későbbi forrás szerint Hüpnosz, az alvás szárnyas istene szeret bele Endümiónba, aki azt a képességet ajándékozza a fiúnak, hogy nyitott szemmel aludjék.

A görög mitológia szerint Endümión király volt éliszben, ott, ahol  az olümpiai játékokat tartották. Egyik verzió szerint e játékokat egy Ida hegyi Daktülosz alapította. Szelénével ötven leányt nemzett, vagyis épp annyit, ahány hónapot egy-egy olümpiai időszak foglal magába.

Az örök álom Zeusz ajándéka volt, miután Endümión maga választhatta meg, milyen halálnemet kíván, mivel félt az öregségtől, s ő inkább ezt az állapotot óhajtotta a halál helyett. Más forrás szerint ez büntetés volt számára, mert miután Zeusz az égbe emelte, megkívánta Hérát. Vagyis, a Holdsitennő nem csak Szeléné néven jelenik meg, hanem még az istenek királynőjének a méltósága is megillette.

Alapszemléletemnek megfelelően, én a homéroszi forrást kedvelem. Itt viszont fontos volt feljegyeznem több verziót, hogy kihangsúlyozzam Szeléné, a Hold megszemélyesítője változásait, a Holdistennő sokféleségét.

Szeléné nem látható, amikor Héliosszal egyesül, ami az asztrológus nyelvére úgy fordítható, hogy újhold idején a Nap, mint a tudatos cselekvés, az akarat, a célkitűzés, a Hold pedig mint a mindezt motiváló érzelmek, vágyak jelképe, épp úgy láthatatlan, miként az ember tettei mögött megbúvó hajtóerők is jobbára láthatatlanok.

Asztrológiai szempontból az újhold ideje akár a kezdés, az újrakezdés időpontjának vehető. Egy új ciklus kezdődik, mely a Nap és a Hold egyesülése révén a mag, a csíra gondolatát, a minden dolgok őskezdetének a képét sugallja.

Szeléné a termékenység és minden élő növekedésének az istennője, egyben a nők, az otthon, a család istennője, de ő az éjszaka, az alvás és a halál istennője is.

S hogy Szeléné egyetlen szó nélkül egyesült az alvó Endümiónnal, s ötven leánnyal ajándékozta meg, annak a teljes odaadásnak, a készségességnek és az engedelmes összetartozásnak a képét nyerjük, melyek a Hold-princípium jellemzői.

Ez kifejezi a természet spontán termékenységét, azt az ösztönös szaporodást, melyben a két nem, valamely belső ritmusnak engedelmeskedve, tudatosság, kölcsönösség nélkül, bármily szellemiség nélkül egyesül. Az alvó Endümión részéről csak a tisztán fizikai megtermékenyítés lehetséges, bármily tudatosság és kölcsönösség nélkül.

A mai modern nőideálnak viszont sokkal inkább a Hold egy másik aspektusa, Artemisz felel meg.

Artemisz mitosza

Artemisz, latin nevén Diána, a vadászat, az állatok és a természet istennője, aki szabadon jár-kel az erdőben s e szabadságában éli át a természet hajtóerejét. Számára nem az otthon, a tűzhely és a család az uralkodási terület, nem az anyaság a boldogság egyetlen forrása, ennek ellenére ő a vegetáció és termékenység istennője is.

Artemisz az ifjúság, a szüzesség oltalmazója, azon fiatal lány képe, akinek egyszer majd asszonnyá kell érnie.

Ez a kép a növekvő holdnak felel meg, mely még nem érte el a teljességet, de később, telihold idején Szeléné lép majd a helyébe.

Perszephoné mítosza

Perszephoné szintén növekvő Hold-alak. Perszephoné - latin nevén Proserpina -, Déméter és Zeusz lánya. Zeusz Hádésznek, az Alvilág királyának ígérte feleségül, de a szűz Perszephoné ellenállt a házasságnak. Déméter,  a földművelés istennője elrejtette őt kedvenc szigetén, Szicílián, de Hádész megtalálta és magával vitte az Alvilágba.

Mikor az anya rájött, hová került a lánya, visszakövetelte őt Zeusztól s megesküdött, hogy amíg a lány meg nem jelenik, semmi sem nő a Föld felszínén. Ekkor Zeusz elküldte Hermészt, az istenek futárját Hádészhez, hogy kérje meg, engedje vissza Perszephonét a Földre. Hadész beleegyezett, de mielőtt elengedte volna Perszephonét, néhány gránátalma magot etetett meg vele, mellyel örökre az Alvilághoz láncolta.

Végül kompromisszumot kötöttek, különben a Föld terméketlen és száraz maradt volna. Azóta Perszephonénak  az év egyharmadát az Alvilágban kell töltenie, Hadész feleségeként, kétharmad részét pedig a Földön, az anyja mellett, aki ezért cserébe bőséges terméssel látja el a gabonaföldeket.

Déméter és Héra mitoszai

Ez a történet a női princípium alapvető mítosza: a szűzlánynak előbb az Alvilágba kell alászállnia, hogy termékeny asszonnyá érjen. Szűz korában a gabona istennője volt, elrablása után a holtak birodalmának úrnője.

A mítoszokban gyakran megjelenő téma az alvilágba való alászállás, mely azon ember beavatását érzékelteti, akinek ki kell törnie ifjúsága felelőtlen világából, hogy megtapasztalhassa a saját mélységeit s így felismerje és mérlegelje az önmagában rejlő lehetőségeket.

Déméter a földművelés, a gabona, a termékenység és növekedés istennője, egyike a legnagyobb tiszteletnek örvendő görög istennőknek. A gabonamezők érése a Hold-princípium mind a négy fázisát érzékelteti: a mag az újhold; a fejlődés a növekvő holdfázis; a termés növekvő bősége a telihold; a csökkenő bőség, a nyugalomba visszatérő mező, a fogyó hold.

Héra, Zeusz felesége, Déméterrel együtt, a két legnagyobb istennő. Héra az házasság, az anyaság, a meleg otthon istennője, aki Zeusz, a legfőbb isten feleségeként nagy hatalommal és befolyással bír. Képe megfelel a teliholdnak, mely ugyanakkor a nőiség mind a négy aspektusát szimbolizálja.

Héra védelmezi a házat, óvja a házastársi hűséget, gondoskodik az otthoni jogról és rendről, megnyugodva, nőiességgel telve. De Zeusz házastársi hűségére is odafigyel, mely arra vall, hogy nem független, hangulatai vannak.

Bár ő semmit sem kezdeményez, ha véletlenül tudomást szerez Zeusz félrelépéseiről, hevesen reagál és túlságosan érzelmi indíttatásában, kiszámíthatatlanná válik. Oltalmazó és mindenről gondoskodó, tápláló oldala átcsap az ellentétébe: sötét, pusztító Nagy Anya válik belőle, aki gondolkodás s bármily belátás nélkül bosszút áll mindenen ami az útjába áll.

Hekaté és leányai, a rémálmok

Az újholdnak, s különösen a holdfogyatkozásnak ismét más kép felel meg. Ennek Hekaté, az éjszaka háromtestű istennője felel meg. Ő az éj, az éjjeli garázdaság, a varázslás, a méregkeverés istennője. Miként az erinnüszök, vagyis a fúriák, a bosszú istennői, ő is fáklyával és hajában kígyókkal jelenik meg.

Három feje van és mindig egy kutyafalka kíséri. Leányai a kísértetalakok, melyek folyton változnak. A monda szerint ők a rémálmok, a beteges fantázia és az őrület úrnői. Hekatét, mint varázslót és méregkeverőt egyaránt tisztelték, ugyanakkor féltek tőle, különösen Athénben, ahol minden ház előtt ott állt az oltára, melyen ételáldozatot mutattak be neki.

és így tettek mindenütt, ahol valami szörnyűséges dolog volt, valamint az útelágazódásoknál, hisz Hekaté az útelágazódás istennője is volt.

Hekaté éjjel jelent meg, kocsiját fekete lovak vonták s vad falka követte, mely rémületet, rontást és halált vitt, amerre járt. Még Zeusz is tisztelte hatalmát. Senki sem merte őt megakadályozni, hisz hatalma volt bármilyen jogot megadni az embereknek, de ha kedve tartotta meg is tagadhatta azokat tőlük.

Hekaté mindenek előtt a holtak birodalmával társítható.

Ez a Hekaténál megmutatkozó pusztító tulajdonság a női princípium fonákja. Ez a visszásság Demeternél is nyilvánvaló, mikor a lányát még zsarolás árán is visszaköveteli, hogy kislányként tarthassa maga mellett. S ez a fonák oldal mutatkozik meg az erinnüszök, a fúriák, a különböző bosszú-istennőknél.

A női kettősség számos mítoszban megtalálható. Még a mesékben is gyakran két külön személyként szerepel pl. a jó és a rossz anya, az édesanya és a mostohaanya

A tenger mítoszok - Thetisz

A Rák témáját a tengermítoszok illusztrálják a legjobban.  A tenger az élet forrása, amelyből minden élet származik.

Thetisz egyike a legnagyobb görög tengeristennőknek, olyan mint Amphitrité, Poszeidón felesége, vagy épp a nagyanyja, Tethüsz, Okeanosz felesége. Thetisz lakodalma épp oly terhes következményekkel volt a világrendre, ha nem nagyobbal, mint Eurünomé és Zeusz, avagy Amphitrité és Poszeidón frigye.

A szépséges Thetiszért két isten versengett: Zeusz és Poszeidón. Erósz mindkét istent a hatalmába kerítette, de isteni éleslátásuk visszatartotta őket a násztól, egy jóslat miatt. A tanácsadó Themisz ugyanis azt jósolta, hogy ha a tengeristennő odaadná magát Zeusznak vagy egyik fivérének, a sors rendelése szerint az olyan fiat szül, aki Zeusz villámánál és Poszeidón háromágú szigonyánál is erősebb fegyverrel rendelkezik.

Más változat szerint maga Thetisz állt ellen Zeusznak, mert félt Héra bosszújától. Themisz azt tanácsolta a vetélkedő testvérpárnak, hogy adják Thetiszt egy halandóhoz, a jámbor Péleusz héroszhoz, egy teliholdas éjszakán. - Itt is van olyan változat, mely szerint Zeusz, haragból az istennő ellenkezése miatt, megesküdött, hogy halandóhoz adja. - Kheirón, a jóságos kentaur azzal segített Péleusznak, hogy elmondta, Thetisz, mint a tenger istennője, mindent el fog követni, hogy elmeneküljön előle.

így Thetisz hiába játszotta ki az ősi tengeristenségek összes átváltozási furfangját. Sorra átváltozott tűzzé, vízzé, oroszlánná és kígyóvá, majd mindenféle tengeri szörny alakját felvette.

Birkózásuk hangtalan volt. A tengerpart lakói azt mesélték, hogy végül tintahal formájában tette őt Péleusz a magáévá. Tehát, a sors rendelése beteljesedett s az istenek ajándékokat vittek, hogy méltóképp megünnepeljék a mennyegzőt.

Thetisz hét fiút szült Peleusznak. Hatot a tűzbe vetett közülük, hogy halandó burkuk elpusztítása révén az Olimposz isteni közé kerülhessenek. A hetediket, Akhilleuszt, sikerült Peleusznak megmentenie, mielőtt Thetisz a tűzbe vetette volna, de kezét a sarkára tette, így az ott halandó, tehát sebezhető maradt.

Itt is lézezik más változat: Thetisz az alvilági szent folyóba, a Stüxbe merítette Akhilleuszt, hogy halhatatlanná és sebezhetetlenné tegye, de mert a sarkánál tartva merítette el, ott nem érte a víz s így azon a helyen sebezhető maradt. Péleusz nagyon dühös lett, Thetisz pedig visszatért apja, Nereusz tengeri palotájába.

Az, hogy Thetisz ősi teremtő erejét csak emberrel köthette össze azt szimbolizálja, hogy az alkotókészség csak  az emberi tudat és önkifejeződés segítségével válhat láthatóvá Maga Thetisz a víz felfedhetetlen ősi teremtő erejét szimbolizálja: sokféle alakot ölthet, mégis megfoghatatlan és folyton változó marad.

A Rák jegyéhez mindez a teremtő erő és fantázia hozzátartozik. De a változékonyság is, mely sohasem az, ami pillanatokkal előtte volt.

Ugyanakkor az is jellemző a  Rákra, hogy folyton elégedetlen a saját alkotásával, a megvalósításaival. Mégsem mer grandiózust alkotni. Mintha a kedvenc gyermekére szeretné átörökíteni a saját nagy elképzeléseit, akitől elvárja hogy olümposzi magasságokba érjen, még akkor is, ha ennek erkölcsileg nagy ára van. Ha pedig nincs gyermeke akire ezt az emberfeletti elképzelést kivetítse, a saját alkotókészségét rosszallja, lekicsinyeli mindazt amit megalkotott, hacsak nem éri el mégis az isteni mértéket. Ezért találkozhatunk sok olyan Rák-szülöttel, aki ahelyett, hogy megvalósítaná mindazt amire képes, a gyermekére vagy más, a szívéhez közel álló szeretett egyénre vár, hogy majd valóra váltja álmait, aki befejezi a megkezdett feladatait.

Forrás: www.jellemrajzok.com

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.