Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


III. A hold ritmusai a kertben és a természetben I.

2012.01.13

 

spiegelung.jpg

A hold ritmusai a kertben
és a természetben

Az ember törékeny és hajlékony, amikor világra jön.
Amikor meghal, kemény és merev.
A zöld növények lágyak és tele vannak életnedvvel.
Amikor meghalnak, hervadtak és szárazak.
Ezért a merev és hajlíthatatlan a halál tanítványa.
A lágy és hajlékony az élet tanítványa.
így a hadseregek rugalmasság nélkül soha nem nyernek csatát.
A fa, amely rugalmatlan, könnyen eltörik.
A kemény és erős elvész.
A lágy és hajlékony fennmarad.
(Lao-ce)

Számos ok szól amellett, hogy a kertben, a mező- és erdőgazdaságban újból
visszatérjünk a hold állatövben való korának és állásának figyelembevételéhez.
A legfontosabbak közé tartozik, hogy a hold ritmusainak
segítségével eltávolodhatunk a vegyi irtó- és fertőtlenítőszerek,
valamint a műtrágyák túlzott alkalmazásától, és ismét visszatalálhatunk a
természet természetes és dinamikus egyensúlyához. A jövő kertművelésének és
mezőgazdaságának nem lesz más választása, mert az ember nem
zsákmányolhatja ki korlátlanul a természetet. Akkor miért ne kezdjük el
azonnal?
"Nemrég Hamburgból Münchenbe repültem, csodálatos idő volt, és az
ablaknál ültem. Nem tudtam levenni a szemem a tíz kilométerrel alattam
lévő földről. Úgy tűnt, nincs egy talpalatnyi hely sem, amit ne
használnának, művelnének, amin ne állnának épületek, vagy ne szelnék át
utak. Ha pedig nagyobb, összefüggő erdőrészt láttam, akkor biztos, hogy a
kellős közepébe egy kavicsbánya vagy valamilyen más építmény ékelődött.
Azt gondoltam: milyen szép is lenne, ha megint meg tudnánk tanulni úgy
bánni a természettel, hogy ez a látvány csak jó érzéseket keltsen."

Valószínűleg manapság még nem nyerne díjat egy mezőgazdasági kiállításon a
beoltatlan, a természet ritmusával összhangban termesztett alma. Ám az "optika"
szinte minden tekintetben a divatos ízlés kérdése, és így átmeneti kortünet. A
régi közmondás így szól: "Sokan éheznek, mert nem tetszik nekik a tányér színe,
amin felszolgálják az ételt."
A vadon nőtt alma talán nem "szép", de százszor
annyi élet és erő van benne, mint a viaszréteg mögé rejtett "kényszerérett"
ültetvényi almában.
Korunkban az "egészséges" gyakran egyet jelent azzal, hogy "steril, csíramentes".
Hogyan alakulhatna ki immunrendszerünk védekezőereje, ha minden
munkától megfosztják, ha megtagadják tőle a szükséges edzést? Ez éppúgy
érvényes a növényekre (zöldségre, gabonára, gyümölcsre) és életerejükre, amit
mi hasznosítani akarunk.
Napjaink számos emésztési rendellenessége és a belőlük következő sok más
betegség erre a belül halott élelmiszerekből álló "egészséges" táplálkozásra
vezethető vissza. A csíramentes táplálék steril, terméketlen táplálék. Némelyik
betegség esetén bizonyára ajánlott, de az egészséges ember számára a betegség
útját egyengeti.
A természet általános körforgására beláthatatlan következményekkel manapság
milliókat adnak ki a nemesítés és a géntechnika kutatására azért, hogy úgy
változtassák meg a növényeket, hogy parancsra tegyék azt, amit a helyes
ültetési, ápolási és betakarítási időpont megválasztása esetén amúgy is
megtennének.
A helyzet a századforduló táplálkozástudományának "jó szándékára" emlékeztet:
megfigyelték, hogy bizonyos tápanyagok bejutnak a testbe, aztán változás nélkül
kiválasztódnak. "Ezek tehát fölöslegesek", hangzott az ítélet, az anyagokat
"nyomelemeknek" – halott súlynak – nevezték, és elkezdték megszabadítani
tőlük az élelmiszereket, és "készételeket" előállítani. A következmények
ismeretesek.
"A postapapagáj
Egy férfi keresztezte a postagalambot a papagájjal,
hogy utódai el tudják mondani az üzenetet,
ahelyett hogy egy darab papírt kellene cipelniük.
Ám a madárnak, aki a kísérlet eredménye volt, órákra volt szüksége egy
olyan úthoz, ami normális esetben csak néhány percig tartott volna.
– Mi tartott fel? – kérdezte a férfi.
– Hát, olyan szép nap volt – mondta a madár –, inkább gyalog mentem.
"

A tudománynak és a technikának köszönhetjük azt a meggyőződést, hogy
segítségükkel megoldható az összes probléma, még azok is, amelyek nélkülük
egyáltalán nem is léteznének. Olyan nagyok voltak a sikerek: nőtt a termés,
eltűntek a kártevők, úgy tűnt, korlátlan lehetőségek tárulnak fel. Lassacskán
azonban fel kellett ismerni, hogy a kizsákmányolás nem a bölcsesség
netovábbja. Könyvünk egyik célja az, hogy hozzájáruljon a bölcsesség és a józan
ész jogaiba való visszahelyezéséhez a kiskertben, a mezőgazdaságban és a
természetben.
Nem arról van szó, hogy szidjuk a vegyészetet és az élelmiszeripart, a mérgeket
és a vegyszereket, mert ezek az iparágak életünkben fontos célokat töltenek be.
Ahol viszont az egyes ember megbízik a vegyészetben, és termékeit alkalmazza,
csak rá hagyatkozhat. A kérdés: "Mit tehet az ember egymagában?" – csak a
tétlenség és a rezignáció kifogása. Egyetlen ember jóakarattal és jó
gondolatokkal egy egész városrészt elláthat inspirációval, életkedvvel és erővel,
még akkor is, ha nem lép nyilvánosan színre (sőt gyakran éppen ezért).
Ha ön azok közé az emberek közé tartozik, akik legalább a saját gyümölcsüket,
zöldségüket és gabonájukat nem akarják megmérgezni, akkor az alábbi
oldalakon sok ötletet talál, amelyek megkönnyítik a vegyszerekről való
lemondást. Az, hogy lehetséges kert- és földművelés a mérgek felhasználása
nélkül és a "genetikai" manipulációk képtelensége nélkül, több, ugyanannyi
vagy egy kicsit kevesebb terméssel és a termények sokkal jobb minőségével, ma
sokan tudják – azok is, akiknek közük van hozzá.
Olyan sok a bizonyíték: gyümölcsök, amelyek csak a nap erejét hordozzák, ami
színüket adta, gabona, amiben megízlelhetjük, mit jelent a föld és az ég közötti
összhang, zöldség, amely ezt a harmóniát a testünkbe szállítja, föld, amely
készségesen megajándékozott bennünket ezekkel évszázadokon át mérgek és
műtrágyák nélkül.
Talán saját tapasztalatai is a segítségére lesznek. Majdnem mindenki, akinek
valami köze van a kerthez és a természethez, átélt már olyan dolgokat, amelyek,
ha jobban megnézzük, tulajdonképpen megmagyarázhatatlanok: eltérő időkben
teljesen ugyanolyan feltételekkel vetünk, ültetünk, öntözünk, átültetünk,
trágyázunk, aratunk és raktározunk – teljesen különböző eredménnyel. Egyszer
kemény "feje" lesz a salátának, másszor szárba szökken, kivirágzik, magot hoz
és használhatatlanná válik. Egyszer a legszebb répákat takarítjuk be, míg a
szomszéd, ugyanabból a veteményből, ugyanolyan időjárási feltételek mellett és
ugyanazon a talajon egyáltalán nem elégedett az eredménnyel. Aztán a saját
termésünket támadják meg ismét a kártevők, míg a szomszédét nem háborgatják.
Vagy a gabonamező szélén egy keskeny sáv sokkal jobban nő, mint a terület
többi része. Néha a krumpli föld feletti része óriásira nő, maga a termés viszont
visszamarad, máskor a krumpli zöldje satnya, viszont a közmondásos
"legkövérebb krumplit" szedhetjük. Néha évekig eltart a meggylekvár, aztán a
penész rövid idő alatt tönkreteszi a legszebb gyümölcsöket, bár mindent
ugyanolyan feltételek mellett tettünk el.
Az időjárás, a vetemény vagy a talaj minősége szenvedi meg gyakran, hogy a
megmagyarázhatatlant mégis valahogyan kezelni akarjuk. Lehet, hogy ez sok
esetben meg is felel, de sokkal gyakrabban csak az a baj, hogy nem ügyeltünk a
munkához megfelelő időpont megválasztására.
Talán már önnek is feltűnt, hogy egy saláta- vagy káposztaágyásban vagy
minden növény a magasba nő, vagy mindegyik "fejesedik". Soha nem található
meg egy ágyasban egyszerre mind a két állapot. Ez szinte sohasem a
veteményen múlik, annyi biztos.
Ha egyszerűen abbahagyjuk az oltást és a trágyázást, és már csak a hold
ritmusaihoz igazodunk, az biztosan nem fog a kívánt eredménnyel járni. Ehhez
földjeink túlságosan el vannak kényeztetve, az átálláshoz türelemre van szükség.
De lépjen nyugodtan a tettek mezejére: meg fogja jutalmazni az a tudás, amit ön
előtt évezredek óta kipróbáltak és hasznosítottak. Ebből semmi sem "új", csak a
technikai haladás csábított bennünket arra a feltételezésre, hogy megengedhetjük
magunknak, hogy háttérbe szorítsuk ezt a nagy értéket, vagy hogy teljesen
hagyjuk feledésbe merülni. Bátorság: semmibe sem kerül, és a gyümölccsel,
zöldséggel, gabonával dolgoznia úgyis kell. Ügyeljen a vetésnél, az ültetésnél és
a betakarításnál az állatövi jegyekre és a hold állására, és akkor idővel a siker
minden tekintetben kellemes meglepetést fog szerezni önnek.
Akkor sem kell kételkednie, ha a határidőnaplók vagy az időjárási viszonyok
keresztülhúzzák számításait, és megakadályozzák a "megfelelő időpont"
figyelembevételét: meg fogja állapítani, hogy minden kerti és mezei munkára
létezik több alternatíva – olyan időszakok, amelyek ugyanannyira vagy majdnem
annyira alkalmasak. Minden esetben ügyeljen azonban arra, hogy ki kell térni a
kedvezőtlen időpontok elől.
Természetesen nem tárgyalhatunk itt minden egyes növényt és tulajdonságait, és
ezzel nem is érnénk célhoz. Az elveket azonban könnyedén lehet a kerti és
mezei munkára alkalmazni.
"Az én elképzelésem arról, hogy miért írom le ezt a tudást, nagyon
egyszerű. Ha örömét leli benne, olyan tudás birtokába juthat, ami egy
életen át elkíséri, anélkül hogy állandóan útmutatókat és tanácsadókat
kellene böngésznie – olyan tudás birtokába, amely vérévé válik. Ha nem is
ezzel a tudással együtt nőtt fel, mint én, most itt az alkalom, hogy
tapasztalatokat gyűjtsön, és ez többet segít, mint példák ezrei egy könyvben.
Néhány próbálkozás után gyorsan észreveszi, hogy milyen egyszerű az
egész.
Talán továbbsegíti ebben személyes hozzáállásom ahhoz, hogy miért
előnyös a gondolkodás megváltoztatása. Az első időket én is teljesen
kiélveztem Münchenben, és gyorsan feledésbe merült a természetessel
szembeni felelősség, mert úgyis »mindent« lehet kapni. Az árak olyan
alacsonynak tűntek a jövedelmekhez képest. Csakhogy túl könnyen az lesz
az ember benyomása, hogy nincs értelme semmilyen fizikai munkának, mert
»olcsó« a zöldség és a gyümölcs. Amikor azonban hosszabb idő után
hazamentem, és az otthoni salátát ettem, akkor egész pontosan észrevettem
a fenséges különbséget. De akkoriban ez még nem volt számomra elég ok
arra, hogy visszatérjek a természeteshez. Először az kellett, hogy
megbetegedjek. Még akkor is megpróbálkoztam először minden mással,
mielőtt tudatosodott bennem: így nem tudok és nem akarok élni. Újra megtanultam
magamra vállalni a felelősséget a testemért, és megértettem, hogy
csak akkor ehetek jó zöldséget, ha lehetőségem van arra, hogy hozzájussak.
Megint bezárult a kör, és az esztelen gondolkodás éveit tanulási
folyamatnak tekintettem. Mindenhez szükség van tehát tapasztalatra és
felvilágosodásra. Ezért nem jelent nehézséget a városlakók számára sem,
hogy bizonyos megfigyelések után megállapítsák, hogy a rövid távú siker
nem az igazi. Feltétlenül meg kell tanulnunk újra vállalni a felelősséget, és
nem hagyni, hogy a kényelmesség elvakítsa őket."