Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


III. A hold ritmusai a kertben és a természetben III.

2012.01.15

 

narcisse.jpg

 

Vetés, ültetés, palántázás
A kertben és a szántóföldön a munka dandárja többnyire tavasszal kezdődik az
ásással és az azt követő vetéssel, ültetéssel, palántázással. E munkák megfelelő
időpontja nagy jelentőségű a növények növekedése és érése, valamint a
gyomokkal és kártevőkkel szembeni ellenállásuk szempontjából.
A II. fejezetben arról volt szó, hogy mennyire befolyásolják testünket és
egészségünket a növő és fogyó hold, a teli- és újhold, illetve a hold állatövben
való állásának különféle impulzusai. A növényvilágban ezenkívül még a leszálló
és felszálló hold különböző erői is szerepet játszanak, és bizonyos módokon
hasznosíthatók – gyakran mint alternatívák, ha egy-egy kerti vagy mezei munka
legkedvezőbb időpontja "kútba esik".
A fel- és leszálló hold olyan elnevezések, amelyek kizárólag a hold állatövben
való állására vonatkoznak, és függetlenek a holdfázisoktól.
Sok palántázási és
ültetési munka szempontjából jelentős időszak a leszálló hold körülbelül
tizenhárom napos ideje. Leszálló hold: ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, skorpió
(nyilas). Felszálló hold: nyilas, bak, vízöntő, halak, kos, bika (ikrek).
Az ikrek és a nyilas jelentik azokat a csomópontokat, amelyekben a fel- és
leszálló erők mindig irányt változtatnak – ahhoz hasonlóan, ahogy teli- és
újholdkor rendeződnek át az erők. Az ikrekről és a nyilasról ezért néha nem
lehet pontosan megállapítani, hogy le- vagy felszálló jegyek-e.
Ha tehát az alábbi oldalakon gyakran lesz szó a leszálló holdról, akkor ne
felejtse el, hogy semmi köze a fogyó holdhoz. Ha viszont alaposan megnézi a
függelékben található naptárt, akkor megállapíthatja, hogy a két ritmus metszheti
és kölcsönösen befolyásolhatja egymást.
A holdfázis megválasztása
Testünk fogyó holdkor odaadásra, energiaátadásra, aktivitásra rendezkedik be,
növő holdkor belélegzésre, tervezésre, védelemre és erőgyűjtésre. A földdel épp
fordítva áll a helyzet:
Fogyó holdnál a nedvek inkább a gyökérbe vándorolnak, a föld befogadásra
kész, belélegzik, növő holdnál viszont a nedvek inkább
felszállnak, a föld feletti növekedés, a kilélegzés van túlsúlyban.

Ez az "ellentétes" ritmus képezi sok kerti és mezei munka szabályának alapját.
Mielőtt azonban rátérnénk a vetés, ültetés és palántázás szabályaira, minden
bizonnyal hasznos, ha röviden kitérünk az újra művelendő ágyas tavaszi
felásására, hiszen ez a munka mindig megelőzi a beültetést.
Tavasszal minden ágyast háromszor ásson fel! Először oroszlán idején,
növő holdkor, azután a bak idején, fogyó holdkor, végül harmadszor –
ismét leginkább fogyó holdkor. A harmadik alkalom időpontja
azonban már nem olyan fontos.

Az oroszlán jegye tavasszal éppen megfelelő módon mindig növő holdnál, a bak
jegye mindig fogyó holdnál fordul elő. Hogy miért működik ilyen jól ez a
szabály, arra később még részletesen kitérünk, elöljáróban csak annyit: ha növő
holdnál gyomlálunk oroszlán idején, akkor minden föld alatt megbúvó
gyomnövénymag lendületbe jön, minden kinő és kicsírázik. Ugyanez a munka,
ha fogyó holdkor, a bak jegyében végezzük, gondoskodik arról, hogy a gaz
eltűnjön, és szinte soha többé ne térjen vissza, mert nem maradnak magvak a
földben. Ha ehhez a szabályhoz tartja magát az ásás során, akkor a legjobb
feltételeket teremti meg ahhoz, hogy az alábbi javaslatokat is hasznára
fordíthassa.
A palántázás, ültetés és vetés alapszabálya a következő:
A föld fölött növekvő és fejlődő növényeket és zöldségféléket növő vagy
ehelyett leszálló holdnál kell elültetni vagy elvetni.
A föld alatt növő zöldség akkor fejlődik jól, ha ügyelünk arra, hogy a
vetés vagy az ültetés napja fogyó holdra essék. Ha ez időben nem
lehetséges, akkor helyette választhatunk leszálló holdra eső időpontot
is.

A mellékelt naptár segítségével nem okoz nehézséget e holdfázisok kikeresése
úgy, hogy közben ügyelünk a csillagjegyekre is.
A csillagjegy megválasztása
Ami a megfelelő csillagjegy megválasztását illeti, ez attól függ, hogy milyen
igényt támasztunk a növénnyel szemben, hogy melyik részének szeretnénk
biztosítani a legnagyobb esélyt a fejlődésre.
• A paradicsom például termés, nem pedig levél, gyökér vagy virág. Válasszon
tehát a paradicsom vetéséhez vagy ültetéséhez termésnapot – kost, oroszlánt,
nyilast.
• A leveles zöldségek (spenót, zöldhagyma stb.) ültetésére és vetésére az a
legjobb alkalom, ha a naptárban levélnap áll – rák, skorpió, halak. A fejes saláta
ültetésekor vagy vetésekor emellett mindig fogyó holdnak kell uralkodnia.
• Ugyanez az elv érvényes a gyökérzöldségekre, például a zellerre, a répára, a
hagymára vagy a retekre. Ezek esetében valószínűleg nem értékelné nagyra a
szép virágokat vagy a lédús, magasra szökő levélzetet. Válasszon tehát
gyökérnapot – ilyen a szűz, a bika, a bak.
Kivételt képez a burgonya: igaz ugyan, hogy ültetésére a fogyó hold felel meg,
de nem szabad túl közel esnie az újholdhoz, legyen inkább röviddel holdtölte
után.
• A virágok és a legtöbb gyógynövény számára a legjobb egy virágnap – ikrek,
mérleg, vízöntő.
Ha alapjában megértette ezeket az elveket, akkor már nem nehéz elkészíteni az
éves kerti programot. Az időbeli és az időjárástól függő okok természetesen nem
mindig teszik lehetővé, hogy eltalálja a megfelelő napot. Arra azonban egyszerű
figyelni, hogy ne hasson éppen minden befolyás kedvezőtlenül – elég nagy a
játéktér, ahogy azt még látni fogja.
Másrészt a fanatizmus és az itteni javaslatok túl pontos követése sem hoz jó
eredményt. "Túl sok a jóból" – ez csak egy másik kifejezés a "rossz"-ra. Akinek
a természet a tanítómestere, az tudja, hogy nem létezik százszázalékosság és
tökéletesség. Bölcs dolog volna kezdettől fogva számolni bizonyos
természetesen szükséges veszteséggel, főleg ha "termésveszteséggel" vagy
gyomnövényekkel és kártevőkkel van dolgunk. Végül is az életközösségben,
amelynek részei vagyunk, mindenkinek meg kell kapnia a maga részét. A
kertben nem minden kártevő okoz károkat, nem minden gyomnövény igazán
"gaz".


Locsolás és öntözés
Az öntözés és a locsolás témájában talán kissé provokatívan hangzik a
következő tanács, legalábbis némelyik "szenvedélyes kertész" fülében:
tökéletesen elegendő, ha a veteményt vagy az ültetvényt kezdetben jól megöntözzük.
Ha éppen száraz időszak uralkodik, akkor néhány nappal tovább öntözhetünk,
de aztán ennek feltétlenül véget kell vetni. A kiegészítő öntözésnek a
mi szélességünkön nincs semmi értelme.
Manapság sok kert és szántóföld talaját öntözik rendszeres időközönként,
anélkül, hogy figyelembe vennék a természetes adottságokat. Ez elkényezteti a
földet, minden növényt lustává és kényelmessé tesz, a gyökerek nem hatolnak
mélyre, a trágya kioldódik, a betakarított termés minősége élettelen. Az eső és
szárazság természetes ritmusában a föld és a növény "éber" marad,
nyújtózkodik, lélegezni kezd. Tudja, hogy minden csepp számít, megszerzi,
amire szüksége van. Egy ilyen növény belső ereje egészen más, a termése
úgyszintén.
Mindamellett hiba volna, ha a természetben és ezekben a tanácsokban bízva
nyomban felhagynánk a kiegészítő öntözéssel. A talajnak lassan kell
visszaszokni a természetességhez. Mint az olyan izomnak, amelyik használaton
kívül elernyedt: először jön az edzés, aztán az izomláz, és csak aztán az erő –
ebben a sorrendben.
A szobanövényeket és az erkélynövényeket ezzel szemben locsolni kell, de őket
sem olyan sűrűn, mint ahogy az gyakran történik. A szobanövényeket elsősorban
levélnapokon (rák, skorpió, halak) ajánlatos locsolni, leginkább mészmentes
esővízzel vagy állott vízzel. Talán csodálkozik ezen a tanácson, sőt esetleg
"borzalmasnak" is tartja, hiszen a levélnapok csak hat-nyolc napos időközökkel
fordulnak elő. De mégis: tökéletesen elegendő, ha csak ezeken a napokon
locsolunk (kivéve néhány egzotikus növényt). A nagy vízigényű növényeket
locsolja meg ilyenkor egyszerűen naponta többször, esetleg mind a két vagy
három levélnapon.
"Még ha kéthetes útra indulok, akkor sem kell megkérnem senkit, hogy
jöjjön el meglocsolni a szobanövényeimet. Ha utoljára egy levélnapon
locsolom meg őket kiadósán, esetleg úgy, hogy az alátétben még maradjon
víz, akkor minden növényem kibír ennyi időt. Szoktassa növényeit lassan, ne
pedig radikálisan az új ritmushoz. Kivételt képez néhány nagyon szomjas
szobanövény és kerti növény – mint például a paradicsom –, ezek gyakori
öntözést igényelnek."
Legalább virágnapokon hanyagolja a locsolást. A virágnapokon (ikrek, mérleg,
vízöntő) megöntözött növényekre gyakran rátelepednek a kártevők, főleg a
levéltetvek. Ha a szobanövényeinket jó szándékkal kitesszük a szabadba, hogy
esővíz érje őket, az ugyanígy rossz hatással lehet rájuk, mert a levelek gyakran
nem viselik el a közvetlen nedvességet.


A vetésforgó és a növénytársulások
A zöldségtermesztésben különleges jelentősége van a vetésforgónak – a
termesztett növények várakoztatásának – és a növénytársulások
megválasztásának. A kertészek számára ez magától értetődik, sok kertről szóló
könyv tartalmaz ilyen információkat – növényekről, amelyek kölcsönösen
segítik és megvédik egymást a kártevőktől, kedvezőtlen növénytársulásokról, és
még sok másról. A "kezdők" számára álljon itt mégis néhány javaslat.
Különösen jó az olyan vetésforgó, amelyben föld fölötti és föld alatti
zöldségeket és szántóföldi növényeket termelnek éves váltakozásban. Az
ágyason belül a biokertészek arra ügyelnek, hogy a nem mélybe nyúló gyökerű
növényeket mélyen gyökerezők mellé ültessék. Mivel a betakarítás ideje eltérő,
a leghosszabb ideig érő zöldségnek van végül a legnagyobb helye, mert a többit
időközben már leszedték.
Különösen kedvező növénytársulások
sárgarépa a hagyma mellett saláta a hónapos retek mellett
paradicsom a hagyma mellett borsó a zeller mellett
paradicsom a petrezselyem mellett krumpli a káposztafélék mellett
Kedvező társulások
Az uborka jól megfér a
hagymával, futóbabbal, zellerrel, céklával, petrezselyemmel, fejes salátával,
karalábéval, káposztafélékkel, babbal.
A burgonya jól megfér a
spenóttal, babbal, karalábéval, kaporral.
A zeller jól megfér a
babbal, spenóttal, hagymával, futóbabbal, paradicsommal, zöldhagymával,
karalábéval, káposztafélékkel, uborkával.
A petrezselyem jól megfér a
paradicsommal, hagymával, hónapos retekkel, uborkával.
A paradicsom jól megfér a
zellerrel, spenóttal, hagymával, petrezselyemmel, káposztafélékkel,
karalábéval, fejes salátával, zöldhagymával, babbal, sárgarépával.
A spenót jól megfér a
paradicsommal, futóbabbal, eperrel, karalábéval, sárgarépával, burgonyával,
káposztafélékkel.
A fejes saláta jól megfér a
hagymával, paradicsommal, futóbabbal, babbal, hónapos retekkel, retekkel,
kaporral, borsóval, uborkával, eperrel, sárgarépával, káposztafélékkel,
zöldhagymával.
A hagyma jól megfér a
paradicsommal, eperrel, uborkával, petrezselyemmel, fejes salátával,
karalábéval.
Az eper jól megfér a
karottával, zöldhagymával, káposztafélékkel, retekkel, hónapos retekkel,
fejes salátával, spenóttal, hagymával.
Különösen kedvezőtlen társulások
bab a hagyma mellett petrezselyem a fejes saláta mellett
káposzta a hagyma mellett cékla a paradicsom mellett
burgonya a hagyma mellett paradicsom a borsó mellett
vöröskáposzta a paradicsom mellett borsó a bab mellett


Az átültetés és a dugványozás
Talán a jó növénytársulások fenti listája most már arra készteti, hogy egyikmásik
növényt átültesse a kertjében. Ehhez a munkához is megvan a "megfelelő
időpont".
A növényt érdemes növő holdnál átültetni, vagy ehelyett leszálló hold
idején (az ikrektől a nyilasig).
Azok a növények, amelyeket ebben az időszakban ültettek máshová vagy másik
cserépbe, gyorsan képeznek gyökeret, és csodálatos növekedésnek indulnak.
Éppen az idősebb növények és főleg az idős virágok esetében fontos, hogy
ügyeljünk az átültetés időpontjára. "Öreg fát nem ültet át az ember", mondja a
régi közmondás. Ez nem állja meg a helyét, legalábbis ami a valódi fákat illeti:
ha kihasználja a leszálló hold időszakát, leginkább a szűz-napokat, akkor az
öregebb növények és az öreg fák is újra nőni kezdenek. Mindenesetre
figyelembe kell venni az évszakot is: az, hogy az átültetést mindig tavasszal
vagy ősszel kell végezni, remélhetőleg magától értetődik.
A dugványozásra is nagyon alkalmas a növő és leszálló hold időszaka. A
növények gyorsan nőni kezdenek, és rövid idő alatt új hajszálgyökereket
eresztenek. Ismét csak a szűz-napok a legalkalmasabbak. Ősszel azonban a
dugványozásnál ügyelni kell a fogyó holdra.


A gyomok és kártevők legyőzése
Álljon itt két rövid információ erről a fontos témáról, amely megvilágítja a
probléma teljes horderejét ön előtt (mindkettő a Süddeutsche Zeitung 1991.
április 25-i számából):
"Egy kiló atracin, ez a hihetetlen mennyiségben szétpermetezett növényi méreg
(időközben betiltották, de a helyettesítő anyagok sem lennének igazán jók
tölteléknek egy palacsintába), a kereskedelemben 60 márkába kerül. Ugyanilyen
mennyiségű atracinnak a talajvízből való eltávolításához 1000 kg aktív szénre
van szükség, 10 000 márka értékben, nem számítva a fertőzött aktív széntől való
megszabadulás költségeit, hiszen azt is ártalmatlanná kell tenni."
"1940-ben a gazdák csak kevés rovarirtó szert használtak. Akkoriban a kártevők
a termés kb. 3,5 százalékát pusztították el. Ma a rovarirtó szer mennyiségének
ezerszeresét szórják szét. Feltételezhetnénk, hogy ez a mennyiség elegendő arra,
hogy a legutolsó káposztalepkének is kitekerje a nyakát. De nagyot tévednénk: a
terményveszteség mára majdnem a négyszeresére, 12 százalékra nőtt."
Ha a természet ilyen időzített bombáinak előállítóit köteleznék arra, hogy
viseljék a környezetnek az általuk elszórt mérgektől való megtisztítása
költségeit, akkor a világ egészen másképp nézne ki. A természet ritmusairól való
ősi tudás nem ment volna veszendőbe, mert továbbra is érezhető lett volna
alkalmazásának szükségessége. A következő javaslatok a kártevők és a gyomok
megelőzésére és leküzdésére semmibe sem kerülnek önnek – csak egy kis
türelembe.
Már szóltunk arról, hogy sok "gyomnak" tekintett növény – a gyermekláncfű, a
csalán, a százszorszép, a vérehulló fecskefű és sok egyéb – szinte minden
részükben a legértékesebb gyógyfüvek a legkülönbözőbb fogyatékosságok ellen.
Egyidejűleg rothadásukkor nagy erőkkel járulnak hozzá ahhoz, hogy
helyreállítsák a kimerült talaj egyensúlyát.
A kártevők is sok tekintetben hasznot hoznak. Talán nem a mi számunkra, ha a
terméshozamot vagy a leszedett termés "szépségét" tesszük minden dolgok
mértékévé, de számos állatnak, madárnak, bogárnak, hernyónak, rágcsálónak és
sok másfajta állatnak, ami körülöttünk csúszik-mászik. Az állatok mindegyike
egy végtelen lánc egy-egy szeme, egy lassan a jövőbe forduló spirál része,
aminek a "természet" és az "evolúció" nevet adtuk. Bizonyára le tud mondani a
természet az egyik vagy másik állatfajtáról, ahogyan ezt a múltban már többször
meg is tette, amikor hagyta őket kihalni. Mi, emberek, nem vagyunk képesek
erre. Minden kipusztított állat- és növénynemmel saját magunkból is meghal egy
darab, mindenkiből egyenként. Egészen addig, amíg a természet rólunk is le nem
mond.
Mindezek ellenére: némelyik "kertbarát" pánikba esik, ha észrevesz egy
pitypangot, a pajtába rohan, és előkotorja a vegyi fegyvert. Ennek a hozzáállásnak
szerepe van abban, hogy a hobbi- és konyhakertek földjének
mérgezettségi foka sokszorosa a mezőgazdasági hasznosítású földekének, még
ha monokultúrákról van is szó. A 295-féle mérgező anyagot tartalmazó 1724
különböző fajta peszticid 30 000 tonnájából, ami évente a német talajba kerül
(végül a föld mélyébe, a talajvízbe, az izmainkba, a bőrünkbe és belső
szerveinkbe), csak a hobbikertészek 2000 tonnányit vásárolnak – többnyire
azért, hogy "rendes, ápolt" legyen a gyep.
Aki azonban nem tönkretenni akarja a természetet, hanem összhangban szeretne
együttműködni vele, annak a kártevők megpillantása esetén a következő kérdést
kellene feltennie: Tényleg kártevők ezek?
És ha a kártevő természetére vonatkozó kérdésre józan emberi ésszel, mértékkel
és céllal válaszolt, és arra az eredményre jutott, hogy tenni akar valamit ellene,
csak akkor kerülhet sor a második kérdésre: Mi a támadás oka?
A válaszban gyakran már benne rejlik a megfelelő eljárás, amivel megszabadulhatunk
a gonosztevőktől, vagy legalábbis sikeresen megelőzzük azt,
hogy jövőre megint előkerüljenek. Biztos, hogy sokféle oka lehet a kártevők
tömeges felbukkanásának, és nem mindig könnyű megállapítani az igazit.
Hibát követtem el az ültetés vagy az ápolás során?
Nem a körülményeknek legjobban megfelelő talajt választottam?
Ha erre a két kérdésre válaszolunk, az már sokat segíthet a továbbiakban.


A legjobb gyógymód a megelőzés
Ahogyan az előzőekben már leírtuk, a vetésforgó jó megelőző eljárás a kártevők
tömeges támadása ellen. A föld fölötti növények után érdemes föld alattiakat
ültetni, és viszont.
A fejezet elején található táblázatból leolvashatja, hogy minden csillagjegy a
növénynek egy bizonyos részére hat (kos – termés, bika – gyökér stb.). Ha
például egy zöldségágyást ismételten kedvezőtlen befolyások idején ápol vagy
öntöz, akkor nemkívánatos férgek számára készíti elő a táptalajt. Már a ház
körül, például a szoba- és erkélynövények esetében is megállapíthatja, hogy a
növények akkor lesznek tetvesek, ha gyakran locsolja őket virágnapokon. A
szobanövényeknek az a legjobb, ha levélnapokon (rák, skorpió, halak) kapnak
vizet.
A kártevők tömeges felbukkanása ellen a legjobb védekezés az, ha a megfelelő
időpontban ültetünk és vetünk, miközben figyelembe vesszük a levél-, termés-,
virág- és gyökérnapok befolyását a virágokra és a növényekre:
termés – kos, oroszlán, nyilas virág – ikrek, mérleg, vízöntő
gyökér – bika, szűz, bak levél – rák, skorpió, halak

Az időjárás néha keresztülhúzza ezeket a számításokat, de legalább ne nagyon
kedvezőtlen napot válasszunk az ültetéshez, a vetéshez és a növényápoláshoz.
A kártevők legyőzése
Minden mezőgazda és kertész tudja: a jó növénytársulás nagyban hozzájárul
ahhoz, hogy eleve elhárítsa a kártevőket. Ezt ma "vegyeskultúrának" nevezik.
Óriási előny, ha a növények kölcsönösen segíteni tudnak egymásnak abban,
hogy sakkban tartsák a kártevőket.
Álljon itt néhány ötlet a legismertebb kerti kártevők ellen. Ha a listában csak
növénynevek vannak megadva, az azt jelenti, hogy ezt a növényt kell a
megtámadott növény mellé ültetni vagy vetni. Az ilyen "ellenszerek" esetében
ügyeljen arra, hogy a fűféleket növő holdkor, a hagymás növényeket pedig fogyó
holdkor ültesse el!
Ha olyan kivonatokról van szó, amelyek a kártevők elleni közvetlen harcra
szolgálnak, akkor legjobb, ha a következőképpen jár el: Tegyen telihold előtt két
nagy maréknyi növényt 10 liter hideg vízbe; hagyja a kivonatot 24 órán át állni,
aztán hígítás nélkül öntse a gyökér tájékára, a károsodott növény törzse köré a
földbe (ne a törzsre, a szárra, a nyélre, a levelekre vagy a virágokra!). Ha fogyó
holdkor készíti, akkor kétszer annyi ideig hagyja állni a kivonatot. Ne dobja ki a
kivonat maradékát, hígítva még napokig jó trágya lehet belőle!
Mi ellen? Mi segít?
káposztalepkék borsmenta, zsálya, paradicsom, kakukkfű, fekete üröm
levéltetvek katicabogár, sarkantyúka (főleg gyümölcsfák alatt), csalánkivonat
atkák málna
levéldarazsak gilisztaűző varádics
földibolhák bodzakivonat, fehér üröm, borsmenta, hagyma, fokhagyma, saláta
hangyák levendula, galambbegysaláta, gilisztaűző varádics, döglött halak elásva
egerek fokhagyma, császárkorona, ebnyelvűfű, somkóró
lisztharmat fokhagyma, metélőhagyma, bazsalikom
répalegyek hagyma, zsálya
gombásodás metélőhagyma, zsurló
penész hagymás növények
vakondokok amikor a hold növőben van, boronával vagy kézzel felnyitni a túrást, és kitágítani a lyukat
Ha figyelembe vette az ültetési és ápolási időt, és mégis tömegesen jelentkeznek
a kártevők, akkor van még egy-két javaslat arra, hogy hogyan használhatja ki
leküzdésük során a hold állását.
Néhány kivétellel érvényes alapszabályok:
A féregirtás mindenféle eljárására alkalmas a fogyó hold.
A földben lakó férgekre legjobb gyökérnapokon (bika, szűz, bak)
lecsapni.
A föld feletti kártevők elleni küzdelem nagyon hatásos, ha a hold a rák
jegyében áll, de az ikrek és a nyilas jegye is alkalmas erre.
Néha csak a radikális visszavágás segít. Ezt mindenképpen fogyó
holdkor, a IV. negyedben vagy leginkább közvetlenül új hold után
ajánlatos elvégezni. A legtöbb esetben a növény ezután újra megerősödik.
Talán azt várja, hogy ezen a helyen részletesen felsoroljuk, milyen eljárások
alkalmasak leginkább a kártevők közvetlen legyőzésére – tehát ha a növényt már
megtámadták. Ám egyfelől egészen különböző szerek hatnak eltérő növény- és
kártevőfajták esetén. Túl messzire vezetne, ha mindegyiket felsorolnánk,
általános receptek pedig nincsenek. Másfelől a türelem a "kártevők
legyőzésének" legjobb formája.
Ez a könyv abban nyújthat segítséget, hogy bekövetkezzék a gondolkodás
fokozatos átalakulása, a "gyorsan hatótól" való eltávolodás a megelőzés és a
mértékkel és céllal, illetve józan ésszel végzett cselekvés irányába. Semmilyen
szer nem képes megoldani a problémákat, sem a cserepes virágét, sem a családi,
foglalkozásbeli vagy hétköznapi bajokat, ha a gondolkodás és az érzés, amivel a
szerhez nyúlunk, nincs összhangban a természet törvényeivel, ha nem szeretet és
józan ész vezeti.
Ami a növényeit illeti: igazodjék egyszerűen a fenti listához, és jövőre figyeljen
oda a növények megfelelő szomszédságára, s akkor valószínűleg nem is esik
többé abba a kísértésbe, hogy mérgekhez nyúljon.
A kártevőkkel való ésszerű bánásmódhoz elsősorban pontos megfigyelésre van
szükség. Csak akkor lehet helyesen cselekedni, ha az ember már felismerte és
elfogadja a támadás valódi okát. Akkor többé nem kell küzdenie a kártevők
ellen, hanem olyan megoldást fog találni, amelyik egyáltalán nem teszi lehetővé
a kártevők tömeges előfordulását. Soha ne pazaroljon energiát arra, hogy harcol
ellenük, még a kertben se.
Kivételt képez a csigák legyőzése a kertben és a mezőn: erre a legjobb időszak a
skorpióban álló növő hold. A természet szerencsére úgy rendezte el, hogy a
skorpió többnyire éppen akkor áll a növő holdban, amikor tavasszal a csigák
támadásba lendülnek.
Gyűjtsön annyi tojáshéjat, amennyit csak lehet (a főtt tojás héja nem jó!). Zúzza
apróra fogyó holdnál (a növő holdnál széttört tojáshéj nem morzsolódik szét és
nem lesz éles, hanem belsejével összeragad), és szórja szét növő holdnál a
növények és az egész ágyas körül a földre. Előtte persze össze kell gyűjteni a
csigákat, akik már bemásztak az ágyasba. A tojáshéjcserepek éles szélei
hatékonyan elriasztják az érzékeny bőrű állatokat.
A holdnak a héj szétszórásakor feltétlenül növekednie kell, mert fogyó holdkor a
héjakat a legközelebbi eső bemossa a talajba. Amikor a hold növőben van, a föld
nem fogad be annyi nedvességet, a szilárd anyagok a felszínen maradnak. Egy
idő után úgyis eltűnnek a tojáshéjak a földben (ez olyan haszonnal járhat, hogy a
talaj mésztartalmát növelik és megkötik a savakat), de a csigák támadásának
veszélye addigra már elmúlik.
Az utóbbi évek csigainváziójának idején mindamellett ez az egyébként nagyon
hatékony módszer is felmondta a szolgálatot. Csak az segített, hogy esőben,
amikor előjöttek, begyűjtötték a csigákat – ez azonban nem ok arra, hogy
elhallgassuk ön elől ezt ez értékes ötletet. Nagy csigaveszély esetén ismételje
meg az eljárást a következő hónapban skorpió idején.
További hasznos csiga elleni módszerek: fahamu és fűrészpor kiszórása,
hagyma, fokhagyma, zsálya és sarkantyúka növénytársulás gyanánt – hogy csak
néhány példát említsünk.
A csigák ráadásul valódi ínyencfalatok természetes ellenségeik, elsősorban a
varangyos békák és a békák számára. Ezek az állatok azonban csak a méregmentes
kertekben érzik jól magukat, és ezért nem lehet csak úgy bevetni őket.
Ha kedvükre való a környezet, például ha odacsalogatja őket egy kis
mesterséges tó, akkor néha még a városban is maguktól megjelennek. Falun
gyakran már egy örökké nedves földdarab vagy egy kis patak is elég nekik.
Ha "művileg" akarja bevetni a békákat, akkor ügyeljen a csillagjegyre és a hét
napjára! A fogyó és a növő hold ilyenkor nem olyan fontos, de ha választhat,
inkább fogyó holdra időzítse a békák kihelyezését. A megfelelő állatövi jegy
megválasztása azonban nagy előnnyel járhat: ne legyen rák, oroszlán, bika vagy
kos. A békák olyankor nem érzik jól magukat, és egy idő után eltűnnek vagy
elpusztulnak. A többi időszak semlegesebb, és alkalmasabb az ilyen szándékra.
Nem szabad kedden vagy csütörtökön sem kitenni a békákat. Ezek a napok
alkalmatlanok az állatok mindenféle áthelyezésére (például vásárlás vagy
költözés után).
A sün is a csigák természetes ellensége, nagy mennyiségben fogyasztja őket. A természetes kert, ahol
van egy rakás őszi rőzse, tüskés barátaink mindegyike számára csábító dolog. A rőzserakást leginkább fogyó
holdkor készítse, mert akkor jó száraz marad. Ez persze nem azt jelenti, hogy elkerülik az esőcseppek, hanem
azt, hogy alatta szárazabb marad a sün vacka. A felhalmozott avar is fontos a sün számára, hogy baj nélkül
át tudja vészelni a telet. Az avart is fogyó holdnál kell felhalmozni, leginkább valamilyen száraz jegy (tehát
nem rák, skorpió vagy halak) idején.


A gyomirtás
Minden talaj szenved, ha monokultúrában művelik, azaz, ha egyszerre mindig
csak egyféle növény nő rajta. Megsínyli a baktériumtenyészet, a talaj kifárad és
elmérgeződik, romlik a talaj növény- és állatvilágának élete, mígnem trágyázás
és növényvédő szerek nélkül már semmilyen hasznosítható termést nem képes
hozni. A talaj kifáradása ilyenkor nemcsak az ásványi anyagok hiányából fakad,
hanem a termesztett növények gyökerének kiválasztása is szerepet játszik benne.
A zab például savassá teszi a talajt.
A monokultúrák kísérőnövényeivel kapcsolatban (amelyeket
"gyomnövényeknek" is neveznek) meglepő megfigyelést tettek, amivel régen
még néhány biológus és mezőgazdasági szakember is egyetértett: a mezei
termény és a gyomnövény gyakran valamiféle szimbiózisban társul a talaj
minőségének megőrzése érdekében. Például a vadrepce és a repcsényretek, mint
a zab kísérőnövényei, mentesítik a talajt a savaktól, és így ellenhatást fejtenek ki
a zab savasító hatásával szemben.
A kutatás számára bizonyára érdekes: vannak adatok arra, hogy az egyoldalú
táplálkozásból eredő egészségkárosodásokat, amelyeket a monokultúrákban
termesztett gabona okoz, éppen azokkal a "gyomnövényekkel" lehet gyógyítani,
amelyek az illető mezei terménnyel együtt jelennek meg.
Gondoljon ezekre a megfigyelésekre, amikor nekilát a gyomok kiirtásának.
Lehet, hogy hasznos foglalatosság is lehet belőle, ha például összegyűjti és
megszárítja a csalánt, hogy a saját hasznára fordíthassa a benne lakozó
gyógyerőt.
Természetesen nem minden gaz gyógynövény, és gyakran jó oka van annak a
kívánságnak, hogy nehogy valaha is megint visszanőjön, miután kigyomláltuk
vagy kitéptük, ezért álljon itt segítségül:
A megfelelő időpont: a gyomnövények kiirtására a fogyó hold időszaka
alkalmas, a legkedvezőbb a bak jegyében (januártól júliusig
tartózkodik a bak fogyó holdban).
Ajánlatos viszont ügyelni arra, hogy ne sértse meg a haszonnövényeket, mert
akkor azok is elpusztulhatnak.
A jövő "holdkertészei" már tudják azt a trükköt, hogy hogyan fordíthatják
hasznukra a gyomok elleni küzdelem legkedvezőtlenebb idejét, a növő holdra
eső oroszlánnapokat. Az oroszlán idején burjánzik és csírázik minden gaz, ha
"hozzáérnek" (lásd az I. fejezetben). Kapáljon fel egyszerűen egy új ágyast,
amikor oroszlán idején a hold növőben van. Minden mégoly gyenge
gyomnövénymag is növekedésnek indul, és aztán a bak jegyében fogyó holdnál
ki lehet gyomlálni – az ágyas hosszú időre gazmentesnek mutatkozik.
Végül ősszel minden ágyast fogyó holdnál kigyomlálva kell otthagyni. Ez jó
előkészület a következő évre.
Különös nap van június 18-án délelőtt, déli tizenkettőig (nyári időszámítás
szerint egyig). Azok az évelő növények és gyomok, amelyeket ezekben az
órákban irtunk ki, soha többé nem nőnek vissza, még a gyökerük is elrothad.
Hallani fog még néhány ehhez hasonló, a hold állásától független szabályt, főleg
a favágással kapcsolatban. Ezek szinte megmagyarázhatatlanok, és csak saját
maguk által bizonyíthatók, ha kipróbáljuk őket.